KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A láthatatlan ember

Schreiber László

 

Irodalmi műből filmet forgatni kényes, buktatókkal teli vállalkozás. A H. G. Wells könyvéből készült szovjet film rendezője nyilván tudta ezt, és azt is, hogy az irodalmi értékek egy része óhatatlanul elvész az adaptáció során. Mégcsak az sem róható föl neki, hogy nem igyekezett ezen átmenthetetlen prózai értékeket filmes értékekkel pótolni. Igyekezett. Gyöngéd szerelmi szálat szőtt a történetbe, burleszkjelenetekkel és vidám orosz nyelvű táncdalokkal is színezte, de ezek nem mindig tudták megfelelően helyettesíteni Wells bölcsességét és finom iróniáját. Végül is persze minden rosszban van valami jó. Ha egy Londonban játszódó filmet nem Londonban forgatnak, abban például az a jó, hogy a kamera sokat időzik az arcokon, és így az apróbb gyermekek sem keverik össze a szereplőket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5747