KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
           
            
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kovács István a lengyel filmről

Az ő nemzedékük

Hegyi Gyula

Robogás a nyárba. Jó cím, habár inkább csak múlt időben. Egykor, régesrég, a mélységes mélymúltban – tehát úgy tíztizenöt esztendeje – valóban robogtunk a nyárba, a lengyel nyárba. Krakkói diáklányok, varsói Szajna-előadások, vodkával átitatott házibulik, wroclawi örömzenék nyomában vonultunk egyedül vagy csapatosan a lengyel városok utcáin és az országutakon: hogy egyszer aztán mégis hazatérjünk, és a lengyel nyarak emlékére szürke évek nehezedjenek. Kovács István viszont egészen másképp értelmezi a címet, nála (pontosabban a neki interjút adó Filip Bajon filmrendezőnél) a „robogás a nyárba” a Szolidaritást jelképezi, amely a télből a nyárba repíti a lengyel nemzetet. Ilyen értelemben a robogás nem az elvágyódás és a nosztalgia poézisét, hanem az ügyesen megválasztott politikai hasonlatot jelenti. Kérdés persze, hogy Bajon ugyanúgy gondolkodik-e ma is minderről, mint egy „történelem előtti korban”, 1988-ban tette, amikor az interjút adta Kovácsnak.

Az írások tanúsága szerint a szerzőt elsősorban a történelem és a politikai utalások érdeklik: érezhetően akkor van elemében, amikor valamilyen film ürügyén a lengyel históriáról mesélhet. Ezt jól és mélyen ismeri, mentes a romantikus rajongástól, a lengyelség kritikátlan kultuszától, de ezzel együtt meglehetősen Polónia-centrikus a gondolkodása, amiben semmi kivetnivalót sem találok. Mivel egyszer magam is átestem a „lengyel lázon”, tisztelettel elegy nosztalgiával gondolok Kovács István hűségére és kitartására. A kötet gerincét a nyolcvanas években született elemzések és interjúk adják, melyek politikai utalásrendszere ma érthetően más fénytörésbe kerül. Wajda a Kovácsnak adott interjúja óta élesen szembekerült egykori ihletőjével és „statisztájával”, Walesával; a kötetben visszatérően emlegetett Gomulka-féle antiszemitizmus azóta a kommunisták nélkül is reneszánszát éli; a Menyegző kapcsán emlegetett ukránok időközben függetlenek lettek, és a két szláv nép kapcsolata még ígér egy-két izgalmas fordulót. Vagyis az ember minduntalan továbbgondolja, a jelenhez igazítja a mondatokat: ami persze minden ilyen, izzóan politikus cikk-gyűjtemény esetében természetes.

Mint a rendező-interjúkból és Ryszard Kapu¶cińsky bevezetőjéből is kiderül, maguk a lengyel alkotók és a lengyel nézők is elsősorban politikai-történelmi „leckeként” értelmezték az elmúlt évtizedek lengyel filmművészetét. Így Kovács István valóban a lényeget ragadja meg, amikor maga is a história és a politikum felől közelít Wajda, Zanussi, Falk filmjeihez. Ahol a mű lehetővé teszi a politikamentes, személyes, poétikus-vallomásos hangot, ott Kovács István erre vált: e kötetben egyedül a Szekercelárma kapcsán jut ilyesmire lehetősége.

Ha a Kovács István által elemzett „lengyel filmiskola” 1957-ben, a Csatorna bemutatásával kezdődött, akkor nagyjából 1990 táján, az utolsó, sokáig dobozban maradt filmek bemutatásával fejeződött be: a nemzeti függetlenség és a válságról válságra bukdácsoló parlamentáris demokrácia merőben más helyzetet hozott a lengyel filmesek számára. A szerző ma diplomata Varsóban, de remélhetőleg arra is adódik lehetősége, hogy a lengyel film nagy váltásának pillanatait rögzítse későbbi tanulmányok számára.

 

 

KOVÁCS ISTVÁN: ROBOGÁS A NYÁRBA. JELENKOR KIADÓ 1992.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=576