KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
           
            
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Fiatal Magyar Film Fóruma

• Földényi F. László: Német szenvedés Európa
• Bikácsy Gergely: A képzelet éjszakái Duras filmen
FEDERICO FELLINI
• Tordai Zádor: L’augusto Fellini Örökmozi
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Wisinger István: Lángvörös hús Erőszakhullám Hollywoodban
KRITIKA
• Ardai Zoltán: A sütemény halála Video blues
• Báron György: Költő, tájban, mellékalakokkal Arizonapló
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Érzelmek kisiskolája Doris Dörrie kisregényei
• Hegyi Gyula: Az ő nemzedékük Kovács István a lengyel filmről
FESZTIVÁL
• Lágler Péter: Endo és Nano Linz: Ars Electronica ’92
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Ördög vigye
• Koltai Ágnes: Zombi ésa szellemvasút
• Békés Pál: Dermesztő szenvedélyek
• Takács Ferenc: A végső megoldás: Halál 3
• Sárközi Dezső: Wayne világa
• Tamás Amaryllis: Gyűlölöm a színészeket
• Barotányi Zoltán: Tökéletes katona
• Nagy Gergely: Sült, zöld paradicsom
• Sárközi Dezső: Férfias játékok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dermesztő szenvedélyek

Békés Pál

Minden dolgok mélyén – és ez alól egy mégoly rafinált film sem kivétel, mint a Dermesztő szenvedélyek – végtelenül egyszerű közhelyek lappanganak. Ilyesfélék: sose higgy a nőknek! És persze tucatnyi más, köztük egy hajszállal árnyaltabbak is. Például: egy pszichiáter soha, semmi körülmények között ne bonyolódjék szerelmi viszonyba páciensével, de még annak rokonságával sem, mert abból beláthatatlan bonyodalmak származhatnak! Lám, éppen ez történik a jóképű San Francisco-i pszichiáterrel is: a káprázatos Kim Basinger csapdájába esik. Ha Freud Álomfejtéseinek egy mellékes adaléka föl nem ébresztené gyanakvását, akkor talán meg sem érintené a kétely: vajon helyesen tette-e, amikor egy ritka, beszámíthatatlan állapotot okozó betegségre hivatkozva fölmenttette a bíróságon a férjgyilkos asszonyt. Hátistennek a gyanú fölébred, s a vonzó elmegyógyász megsejti: balek volt. Akcióba lép, s ennek révén a Dermesztő szenvedélyek akciófilmbe fordul. A psziché mezői helyett immár valóságos San Francisco környéki mezőkön zajlik a hajsza, mígnem egy magányosan meredező, s a film freudi szelleméből következően csakis fallikus asszociációkat kelthető világítótoronyban megtörténik a végső összecsapás. A gonosz annak rendje és módja szerint a mélybe zuhan, s az ármányt elnyelik a habok. A rendező azonban kifinomultabb alkat, hogysem ezzel a klasszikusan egyszerű megoldással beérné. A tanulságok összegzésére hivatott epilógus-jelenetben egyértelműen jelzi: mindaz, amit Kim Basinger magával vitt a hullámsírba, tovább él húgában – a veszedelem nem múlt el, készül az újabb gyilkosság.

A kelleténél valamivel hosszabb Dermesztő szenvedélyek messze felülmúlja az utóbbi időben vászonra került amerikai mozidarabok átlagát (nem mintha ez különösebb teljesítmény volna), feszes, pontos, a figyelmet mindvégig leköti, egészében véve hatásos és meggyőző; én például soha-soha-soha nem fogok szerelmi viszonyba keveredni pácienseimmel, s ennek csupán egyik oka, hogy nem vagyok pszichiáter.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=580