KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vitorlás a láthatáron

Kapecz Zsuzsa

 

Van Margarethe von Trotta híres filmjének, az Ólomidőnek egy jelenete: német kamaszok a második világháború borzalmait mutató filmrészletet néznek, és a koncentrációs táborokat megörökítő képsorok alatt a testvérpár egyik tagja rosszul lesz, kirohan hányni. A Vitorlás a láthatáron főhőse, az 1943-ban, Berlinben kisiskolás Pöszméte, nagyszüleitől hall a lágerek létezéséről, és az ő gyomra is felfordul egy pillanatra, de aztán mégsem történik baj. A rendező, Günter Friedrich ugyanis nagyszerűen ért ahhoz, hogyan kell csúnya dolgokat szépen elmesélni. A múltba rózsaszín szemüvegen keresztül tekint. Ha valaki némafilmmé alakítaná ezt az alkotást, elgyönyörködhetne a barna tónusban fényképezett képekben, a már nosztalgiát kiváltó akkori tárgyakban, ruhákban, hajviseletekben. Friedrich filmje azonban hangosfilm. Az NDK filmgyártásának abba a speciális vonulatába tartozik, amelyik a mostani gyerekeknek mesél a háború alatti gyerekekről; nálunk a közelmúltban A kis Alexandert mutatták be ebből a szériából. Ezeknek a filmeknek általában ugyanaz az erénye és a gyengéje: tehetséges gyerekszereplők lenyűgöző teljesítménye – és a köré tákolt, akadozó történet, logikai ellentmondásokkal. A forgatókönyvíró Peter Abraham meséjétől egyetlen gyerek sem lesz megdöbbent, felkavart vagy bizonytalan. Szeretni fogja a pufók arcú, mindig jólfésült Pöszmétét, és azzal áll fel a zsöllyéből, hogy ez szép film. Olyan szép, hogy nem is lehet igaz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5856