KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Farkasverem

Faragó Zsuzsa

 

A film egyik gengszter főhőse (Szabó Gyula mélybarna, „jóember” szinkronhangján szólal meg) szinte az utolsó pillanatokig megőrzi a néző rokonszenvét, s csak a történet végére lesz világos elvetemült múltja és jelleme. Ez szinte az egyetlen meglepetés és drámai feszültséget kiváltó momentum Bolotbek Samsijev krimijében. Egyébként a néző tanácstalan – a puszta történet megértése is komoly feladatot jelent. A rendező felbontja az időt, jelent múlttal ütköztet, de az időváltások közben elveszíti a cselekmény fonalát. Az üldözések izgalmában Samsijev láthatóan két világot szembesít: az évszázados kirgiz hagyományokat a huszadik századi gengszterizmussal, a megszokás rendjét a Szovjetunió törvényeivel. Az emberi dráma, ami a főhős életét feszíti: gyermeki hálával tartozik egy fenséges nyugalmú öregembernek, aki ezt a hálát kihasználva érzelmileg zsarolja őt, s törvénytelenségre kényszeríti. Ám ezt a drámát a film sajnos csak jelzi, a rendező a történet bonyolításával bajlódik, a néző pedig unatkozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5889