KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szenvedély végszóra

Gáti Péter

 

A mozitól elsősorban gondtalan órákat, felhőtlen szórakozást és enyhén andalító romantikát remélő vagy követelő közönség lassan megtanulja Michel Lang rendező nevét.

Sikerének titka az a könnyed hangvétel, biztos kezű színészvezetés és körültekintően kidolgozott, a műfaj lehetőségeit és korlátait mindvégig szem előtt tartó dramaturgia, mely már hazai bemutatkozását, a Széplány ajándékba című munkáját is jellemezte. A tisztes családapa pikáns kalandokkal tarkított velencei kiruccanásának krónikája után ezúttal „komolyabb” húrokat penget a rendező.

Sokkal inkább tragédiát mint vígjátékot sejtető, félresikerült magyar címe ellenére kellemes, pergő ritmusú másfél órát kínál a Szenvedély végszóra. Az antropológus férjével boldogtalan, áldott állapotban levő rádiós műsorvezetőnő és a keleti ételkülönlegességeket kínáló étterem középkorú, jópofa tulajdonosának szerelem első látásra kapcsolatáról szóló, könnyen emészthető mese legnagyobb erénye, hogy „csak” szórakoztat. Kimaradtak a filmből a témában rejlő, de a műfaj megkövetelte stílust feltehetően megtörő giccsveszélyes mozzanatok, az oda nem illő lelki tusakodások, a lendületet megakasztó kitérők. Gyorsvonati sebességgel robog a cselekmény az előre kijelölt, nyílegyenes vígjátéki pályán, és bár a rendező semmit nem bíz a véletlenre, története a vetítés idejére mégis rabul ejti a nézőt. Minden a helyén van ebben a filmben, egyetlen kellék, kézmozdulat vagy dialógus sem tűnik esetlegesnek, rögtönzésszerűnek. A színészeknek tipikus vígjátéki figurákat kell megformálniuk, rutinból, de legalább eltéveszthetetlenül. Ez különösen a valóban fotogén, ám szerény tehetségű Clio Goldsmith számára jelent óriási könnyebbséget.

Nem tudhatjuk, hogy a kommersz felségterületén kívül mennyire mozoghat otthonosan Michel Lang. A filmvígjátékok birodalmában viszont nyugodtan rábízhatjuk magunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5940