KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aranyeső Yuccában

Mátyás Péter

 

Michele Lupo filmrendező és Bud Spencer egymásra találása nem újkeletfi, bár kétségtelen, hogy együttmunkálkodásuk eredményei (Seriff az égből, A seriff és az idegenek vagy az Akit Bulldózernek hívtak) nem hagytak bennünk mély nyomot. Ha csak nem negatív előjellel. A Piedoneként népszerűvé lett filmszínész ezúttal a vadnyugatot járja, alakját a rendező ismét eltúlozza a legendák módjára: övé a leggyorsabb colt, ha kell, több tucat embert intéz el puszta öklével, s egy fogadó teljes kínálatát képes végigenni. A film elejére akár felírhatnánk a jól ismert zenei figyelmeztetést: anche. Mert a vezérszólamot ugyan Bud Spencer játssza, ám nélkülözhetetlen szerep jut a tollakat hajában viselő indián barátjának, aki a veszélyhelyzetek teremtésével a cselekmény legfőbb mozgatója. Ezért a film eredeti címe: Figyelj a tollra.

Michele Lupo vadnyugati revüjében a siker szinte minden kellékét felvonultatja: portyázó indiánok éppúgy szerepelnek, mint bankrablás és kocsmai verekedés. A mese egyszerű és közérthető, a zenét Morricone szolgáltatja. A film annyira hevenyészetten torzítja el hőseit, a kellékek annyira a klasszikus western megromlott és akadémizált utánzatai, hogy az irónia – például egész indiáncsapat megfutamodása a főszereplő elől – viccé sekélyesedik. Ez a film kivonata mindannak, ami életünkben és a westernekben is hamisítvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5987