|
|
|
Láttuk mégÉljen D'Artagnan!Ardai Zoltán
Jézus Krisztus történetének e század művészetében is sok feldolgozása és számtalan különös illusztrációja született. Érteni vélem, miért. Van azonban egy másik (újabb) história – szintén kikophatatlan az emberi kultúrából –, amelynek mélyebb jelentése homályos előttem. Arról a történetről beszélek, amelyben egy „vad gascogne-i” és három muskétás bravúrosan megmenti a francia királyné asszonyi becsületét, keresztülhúzva ezzel az államminiszter-kardinális sötét terveit. Valaha megragadott ez a mese, de ma már íztelen; hasonlóan vagyunk bizonyos dallamokkal, amelyeket az évek során ezerszer hallunk – mindannyiszor esetlegesen–, míg végül már lehetetlen tartalmat tulajdonítanunk nekik. Unom már Rochefort pökhendiségét, unom, amint Aramis zsebkendője leesik stb. Richard Lester emlékezetes Dumas-adaptációjában megfrissült az unt dallam, szokatlan ritmusban és bizarr felhangokkal szólt, éppen ezért tudott felidézni valamit az „ősélményből” is. Lester filmjét így sem éreztem nagyszerűnek, ám egy másik jelentős filmes, John Halas most látható munkája jóval kevésbé hatásos. A valóban kiváló (Magyarországról elvándorolt) animációs rendező neve ugyan csak a második rendezői név a főcímlistán, ám Halas mégiscsak olyan mese-rajzfilm elkészítésében működött közre, amelynek egész ötletvilága avíttas: a nagyritkán feltünedező üdébb megoldások kissé stílustörőek, nem beszélve az eurodiscós szellemiségű filmdalról, amelyet a Sandokan-indulóhoz tudnék hasonlítani. Talán mondanom sem kell, hogy a Mylady bosszújának itt nem lehet helye: amikor a királyfi küllemű D’Artagnan elnyeri Bonacieux-né (itt persze: Bonacieux lánya) kezét, Párizsban felröppennek a tűzijáték rakétái.
Gabriele Crisanti és Halas filmje merészség nélküli, animációs piff-puff mozi. Kiskoromban alighanem tetszett volna nekem az Éljen D’Artagnan!, az igazán jó gyerekfilmek azonban minden korosztály számára élvezhetőek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1333 átlag: 5.55 |
 |
|
|
|
