KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tudom, hogy tudod, hogy tudom

Hegyi Gyula

Tudom, hogy tudják, hogy tudom: a stáblistán szereplő sztárok nevének vonzereje összehasonlíthatatlanul erősebb a kritikus néhány mondatos, csendes tartózkodásánál, vagy ahogy filmes körökben megvetőleg mondani szokták, „fanyalgásánál”. A film főszerepeiben Monica Vitti és Alberto Sordi látható, s ez akkor is nagy csábítás, ha talán elhiszik nekem, hogy ezúttal egy kissé szürke Vitti és egy nagyon-nagyon fáradt Sordi adta fényes nevét a produkcióhoz. (Ez utóbbi kétszeresen, főszereplőként és rendezőként is.) A történet kriminek indul, házassági komédiába csap át, alámerül némi politikai kalandban, elhódítja magát egy kábítószeres fecskendővel, megborzong egy kissé a közelgő halál tragédiájától, hogy aztán a könnyes-édes szentimentalizmus kikötőjébe érkezzen. Világképe megejtően egyszerű: „fent” gonosz gazdagok, tudósok, politikusok, üzletemberek, titkos és veszélyes bűnökkel, „lent” narkósok, stricik, csóró egyetemisták, emigráns lengyelek bocsánatosabb, önpusztító bűnökkel, középen pedig a kispolgári család idilli szentháromsága, melyet végül is nem fertőzhet meg a rút külvilág. A férjet, talán kitalálták, Sordi, a feleséget Vitti játssza.

Sejtem, hogy sejtik, hogy sejtem: a filmnek így is sikere lesz. Ha valamiről, arról a csillapíthatatlan és őszinte meseigényről lenne egyszer érdemes hosszabban eltűnődni, mellyel oly nehezen találkoznak a tiszta alkotások, s melyet oly fölényes magabiztossággal elégítenek ki a mégoly átlátszó manipulációk, mégoly felszínesen érzelgős pótlékok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/05 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6127