KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tej színe

Schreiber László

 

Egy távoli, egzotikus országban készült filmnek megvan az az előnye, hogy távoli és egzotikus országban készült. Ezért Budapesten, Prágában vagy Bécsben jóval több néző vált jegyet rá, mint például egy bolgár filmre. Azonban ez olyan előny, amely tüstént hátránnyá változik, amikor a film peregni kezd, ugyanis a nézők többsége óhatatlanul mint valami ismeretterjesztő filmet kezdi nézni. Ez azt is jelenti, hogy a befogadás szokott mechanizmusa bonyolódik: nem az lesz az első pozitív fordulat, amikor elfeledkezünk arról, hogy játékfilmet nézünk, hanem az, amikor ráébredünk.

A tej színe című indiai film rendezője a meglehetősen feszes cselekmény révén hamar eléri, hogy a díszletet díszletnek lássuk, a kelléket kelléknek, és ne többnek. Nincs könnyű dolga, mert egy tejszövetkezet megszervezése egy elmaradott kisfaluban sehol a világon nem tartozik a legizgalmasabb témák közé. Természetesen a film értékét ezúttal sem az határozza meg, hogy „miről szól”, hanem az, hogy mit és hogyan „mond”, de Shyam Benegal filmjére olyan súlyosan nehezedik a téma, hogy szinte minden más elemet kizár. Ettől aztán a film egyébként jól vezetett cselekményének történései is kilúgozódnak, hitelüket vesztik.

A rendező erejét meghaladó horderejű társadalmi kérdések „megoldására” vállalkozik, és eközben sorra szalasztja el a filmben rejlő alkotói lehetőségeket.

A kasztok kötöttségei, a szegénység és mindenfajta feltétel teljes hiánya végül kudarcra ítéli a parasztok összefogását, és a hetekig velük élő városi szervezők is hazatérnek. A rendező mintha pótolni akarná eddigi mulasztásait, néhány valóban jó képsorral érzékeltetni képes egy életjelenséget: egy-egy vége szakadt nagy vállalkozás után, akár jó volt az, akár rossz, megfoghatatlan űr marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/05 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6130