KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hazánk

Gáti Péter

Magyarországról idehaza készített idegenforgalmi propagandafilmeket nézve, gyakran keserű a szánk íze. Tényleg ilyen a mi országunk? A jó ízek, a magyaros vendéglátás, a Balaton hűs habjai és más hasonló, turistacsalogató szlogenek képi aláfestése láttán többnyire nem ismerünk magunkra. Kétségtelen, hogy az idegenforgalmi reklám szempontjait szem előtt tartó kedvcsináló filmecskék nem szociológiai valóságfeltárásnak készülnek. A patikatisztaságú skanzenek, a cigányzenés hejehuják és a pusztai lovasbetyárkodások – made in Hungary – világa azonban alapvetően más, mint az itt élők Magyarország-önarcképe.

Bennünk milyen kép él a saját hazánkról? Milyen a honpolgárok Magyarországa, egy „belső használatra”, retusálás nélkül készült önarckép? Kis József egész estés dokumentumfilmje nem teljesen hiteles válasz erre a kérdésre. A felszabadulás negyvenedik évfordulójára készített alkotás ugyanis elsősorban reprezentatív körkép kívánt lenni, pátosz és büszkeség övezte eredmény-felsorakoztatás. Az elmúlt négy évtized szocialista építőmunkájának önérzettel vállalható momentumait számba vevő mozihíradó, ünnepi kiadásban.

A rendező munkájában a hazai élet sokszínű világát pásztázza, szót ejtve iparról, mezőgazdaságról, politikáról, sportról és művészetekről egyaránt. Természetesen ünnepelni sokféleképpen lehet, de ez a film is szemléletesen bizonyítja, hogy a fennkölt áhítat nem mindig célravezető. Talán élményszerűbbé vált volna ez az ünnepi filmes számvetés, ha díszes enciklopédia helyett tartalmas esszék, személyesebb hangvételű részletek értékes gyűjteménye rajzolná ki a mai Magyarország kontúrjait. Paks, a Győri Vagon- és Gépgyár, a dús búzatáblák, a Kis-Balaton, a Fesztiválzenekar, a Fogathajtó VB, a Lutheránus Világkongresszus és 1957. május 1., mint hazánkat jellemző valóságdarabkák a napi televíziós és újsághírek elszemélytelenített modorában kerülnek a vászonra.

Kis József filmje leginkább egy iskolai ünnepi műsorhoz hasonlít. Mintha egy percre sem merne megszabadulni az „emelkedettség” szorító, különleges alkalmakkor kötelezőnek vélt egyenöltözékétől. Ilyen szellemet árasztanak a film képsorai, a vágások, az elhangzó obligát versek és szövegek is.

Végeredményben mindaz, amit látunk, a mi hazánkról és hozzánk, állampolgáraihoz szól, de – függetlenül a széksorok és a vászon közötti tértől – három lépés távolságról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6146