KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/február
• Németh G. Béla: Az egyetemesség igénye A történelem visszavétele
• Gergely András: A túlélés útjai A történelem visszavétele
• Szabad György: Levél az értékőrzésről A történelem visszavétele
• Szilágyi Ákos: Az Után hősei A történelem visszavétele
• Zsugán István: Egy azonosságzavar története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Székely Gabriella: Baleset Auschwitzban Társasutazás
• Koltai Tamás: Rejtvényezők Valaki figyel
• Reményi József Tamás: A kis naivak Fiatal értelmiség a filmvásznon
• Szántó Péter: Scarlett néne kunyhója Elfújta a szél
• Marx József: A görög szegénylegény Megalexandrosz
• Takács Ferenc: A hír és a kép Dreyfus – filmen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Fesztiválmakett Figueira da Foz
• Bikácsy Gergely: A szivarkirály meg a gyilkosok Nyon
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: A város hercege
• Koltai Ágnes: A tutaj utasai
• Dániel Ferenc: Aranyoskám
• Greskovits Béla: Remény és támasz
• Ardai Zoltán: Groteszk vadászat
• Vida János: Tienjün-hegyi történet
• Harmat György: UFO Arizonában
• Sneé Péter: Fele-barát-nőm
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Narcissus
• Vadas József: Díszletek között élünk Lakás a tévében
KÖNYV
• Almási Miklós: A mulandóság enciklopédiája
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmmúzeum programjából
• N. N.: Mozgó Képek; Filmkultúra
• N. N.: NDK-filmhét

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fele-barát-nőm

Sneé Péter

 

„Fakó minden teória, s a lét arányló fája zöld.” Hányan idézték már Goethe maximáját a Faustból, aminek jegyében egykor a cseh „új hullámosok” is lázadtak az életet mesterkélt szabályokba törni akaró igyekezet ellen. A társai közül legtöbbet forgató Karel Kachyna új filmjében ismét visszatér ehhez az „aranyigazsághoz”. Bőven árad művéből a humor, s fel-felcsillannak a néhai groteszk kedves színei. Csupán szelídebben, tartózkodóbb játékossággal, mint a Szekérrel Bécsbe vagy az Éljen a köztársaság! idején. S ettől csöndes, lemondó szomorúság lengi át a filmet.

Mert a mostoha körülmények ellenére is ezernyi édességet kínáló hétköznapi lét mégsem virul tán eléggé ahhoz, hogy eltüntesse a koptatott frázisokat, hogy eltakarja a szemetes utcákat, hol a sétálókat jobban izgatja a szerelem vagy a sör, mint az erkölcs mankóival megtámogatott nagy célok regimentje. „Minden lehet!” – álmélkodik a megszállott Ruzička mérnök (Jiří Menzel kiváló alakításában), amikor csodálatosképpen valami mégis sikerül neki. A vak szerencse röpíti a gyárkapun kívülre – jó- vagy balsorsára? – Fandyt is, a film ifjú hősét (Miroslav Starý játssza nagy átéléssel), aki több érzékenységgel és értelemmel bír annál, semhogy kirekeszthesse figyelme köréből a tényeket, s fiatalabb még, mintsem fáradtan beletörődjék helyzetébe.

A sok hóbortossá fajult egyéniséget zavartan, de beavatkozásra készen méregetik portások, őrök, edzők: vajon mire készülnek épp? Holott ők maradni szeretnének legföljebb, kényelmes, meleg kuckójukban.

A film egyetlen igazi gyengéje a történetet keretező és eredetileg bizonyára ironikus dalocska riasztóan bugyuta magyarítása lett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/02 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6203