KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyilkosok utcája

Lajta Gábor

 

Ne tévessze meg a nézőt e baljós filmcím, sem a műfaji megjelölés – krimi –, ezen a filmen nem fog izgulni. A Gyilkosok utcájában rendre elénk táruló vércsíkos hullák látványa – akárha szolid csendélet volna – nem rendít meg. Pedig a magánnyomozásba kezdő íróval együtt (Jean-Louis Trintignant alakítja) nyomasztó balsejtelmek között kellene rettegnünk a halált. Félnünk kellene a tengerparti kisváros uraitól, akik feltehetően meggyilkoltak egy öregasszonyt a földjeiért, és sorra tüntetik el a tanúkat is. A sejtések azonban ebben a filmben túlzottan biztosak, a tettek indítékai egyértelműek, a figurák átlászóak, s a történet oly akciószegény, hogy nem kell félni semmitől.

Jean-Louis Trintignant, bár szokott vívódó értelmiségi szerepkörében mozog, mégis kívül van mindenen, félálomban hordozza gyűrt arcát, időnként torz mosolyra rántja, mint akit hirtelen ébresztenek. Mennyire máshogy játszott egy bevallottan kommersz, de kitűnően megcsinált krimiben, a Zsarutörténetben, Alain Delon partnereként. Az a figura valódi volt, s Trintignant azzal, ahogy belépett egy szobába, tökéletesen megformálta a börtönből szökött gengszter súlyos alakját.

A Gyilkosok utcájában sem a szereplőknek, sem környezetüknek nincs dimenziója. A kissé túlexponált, ellenfényes képek tovább anyagtalanítják az amúgy is stilizált valóságot.

Meglehet, Max Gallo regénye, amely a film alapjául szolgált, karakteres mű. Boramy Tioulong rendező munkája mindenesetre sem krimi, sem társadalomrajz: filmes akvarell súlytalan történettel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6283