KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/szeptember
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: A kubai film Magyarországon
POSTA
• Vida János: Nevekről

• Balázs Béla: Gondolat-montázsok Einzeinstein és Balázs Béla
• N. N.: Angyali üdvözlet
• Spiró György: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Balassa Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Németh G. Béla: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Nagy Péter: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Paál István: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Kornis Mihály: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Lukácsy Sándor: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Hubay Miklós: Élet-balett Angyali üdvözlet
• Reményi József Tamás: A halálon innen Mária-nap
• Takács Ferenc: Úr és Szolga Joseph Losey portréjához
• N. N.: Joseph Losey-ről a Filmvilágban
• Barna Imre: Háttérkatasztrófa Nashville
• Lajta Gábor: Kép és képzelet A Jedi visszatér
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Úton a bizonytalanba Cannes

• Gereben Ágnes: A tervek megváltoztak Babel, a filmes
LÁTTUK MÉG
• Hegedűs Zoltán: Szerződés
• Koltai Ágnes: Egy tiszta nő
• Báron György: Ámok
• Sneé Péter: Szüret
• Szkárosi Endre: Halálcsapda
• Ardai Zoltán: Az ember, aki lezárta a várost
• Gáti Péter: A gonosz lady
TELEVÍZÓ
• Berend T. Iván: Egy év a mérlegen Jegyzetek a veszprémi tévéfesztiválról
• Faragó Vilmos: „Puha” humor
KÖNYV
• Csala Károly: Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szüret

Sneé Péter

 

Weiss, Kachyna, Forman egykori asszisztensének, a Senki sem fog nevetni és a Vihar a lombikban rendezőjének, Hynek Bočannak a neve elválaszthatatlan a néhai cseh „új hullám”-tól. Legújabb filmje ősi alaphelyzetet idéz: az öregember búcsúját az élettől, melyet unokájának tapasztalatgyűjtése ellenpontoz. Egyikőjüknek sincs hatalma a saját léte felett. A nagyapának és barátainak (barátnőinek) kezéből kicsúszott az események irányítása; tekintélyük, lehetőségeik, erejük fogytán peremre szorultak. Szövetségük is bomlóban már, szolidaritásuknak nyomai látszanak csupán egy-egy értő szemvillanásban, köznapian egyszerű, természetesen kedves gesztusban és a konspiratív konyakozásban. A film legemlékezetesebb, legszebb pillanatai ezek.

A környezet birtokosaivá hitvány, élvhajhász, gerinctelen fiúk és tehetetlen, hisztérikus, karrierista feleségeik, szeretőik kapaszkodtak fel, az impotens középnemzedék tagjai (önnön kortársairól ítélkezik ily keményen Bočan). Legföljebb az unokában megtestesülő jövő táplálhat némi reményt, bár ki tudja, mi lesz velük...

E borús hangulatú helyzetkép nélkülözi az „új hullám” hajdani, kesernyésen ironikus beállításait, s a visszafogni alig győzött életkedvet, s örömet. A groteszk humort hangosan pukkanó poénok váltották fel, a frissesség, vitalitás sokszoros utalásrendszer révén rekesztődik ki. (Utóbbiak jórészt csupán a nemzeti filmtörténet ismeretében érthetők.)

A visszatorpanó, tétovázó szimbolizálás összekuszálja a szálakat, megzavarja a mű benső egyensúlyát és stílusbizonytalanságot eredményez. Mélységek helyett a felszínre irányítja figyelmünket.

A stílus- és előadásmódbeli határozatlanság hív és pontos tükre az alkotói önbizalom megrendülésének. Seregélyek tarolják le a termést, karbidágyúk dörgésétől nekivadult igásló röpíti fának a nagyapa szekerét. Janik, a kisunoka pedig mérgében újra szélnek ereszti a galambokat. Vajon a régi ház  új  tulajdonosa ugyanúgy megfojtja majd őket is, mint a korábban hazatévedteket?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/09 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6335