KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Deme Gábor (1934–1984)

Mihályfi Imre

 

Miért ilyen korán? Miért erejének teljében? Miért, hogy csak ilyen rövid életút adatott számára? Hiszen csak most töltötte be 50. életévét. A tragikus dilemmát, hogy mit és mennyit tudott volna még tenni, alkotni, adni, nem tudjuk megválaszolni. Csak azt tudjuk, hogy ő mindig sokat adott. Ez volt az élete, a hivatása. Dramaturg volt, és azok között is a legkiválóbb. Hálátlan missziót teljesített, szerzőknek és rendezőknek bábáskodott alkotásaik létrejötténél. Szívét és lelkét adta hozzá, hogy azután a siker kapujában visszaforduljon és átengedje sokszor a maga részét is, másoknak. Ezt olyan természetesen tette, s mi olyan természetesen tudtuk elfogadni...

Voltak-e saját álmai, vágyai? Lehet, hogy igen. De ő megkötötte a maga külön egyezségét az élettel. Önmaga jelölte ki a helyét.

Nagyon sokat dolgozott, majdnem minden műfajban. A világ- és a magyar irodalom klasszikusainak tolmácsolásában éppúgy otthon volt, mint korunk problémáinak megfogalmazásában. Művek sora került ki a keze alól, féltéssel kísérte azokat a megvalósulás utolsó pillanatáig. Így tette szebbé, értelmesebbé, talán boldogabbá pályánkat.

Küzdött a kór ellen. Mi pedig tehetetlenül néztük és reménykedtünk a csodában. A sors nem volt hozzá irgalmas, kemény próba alá vetette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6365