KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tintin és a Cápák tava

Csantavéri Júlia

Raymond Leblanc rajzos krimije valószínűleg nagy sikerre számíthat a gyerekeknél. Főhőse, Tintin, a talpraesett hajósinas és barátja, a kissé ügyefogyott és iszákos, de kemény öklű Rumdokk kapitány a bűnözők állhatatos üldözői. Most éppen ravasz műkincsrablókat lepleznek le, s a nézők, míg maradéktalanul azonosulhatnak a tolvajok eszén túljáró kisfiúval, jókat kacaghatnak a tehetetlen felnőttek, D1 és D2 ikerdetektívek a szórakozott tudós vagy éppen a pöffeszkedő énekesnő rovására. A küzdelem természetesen a modern technika feltételei között zajlik. Van izgalmas repülőút, tengeralattjáróról folytatott csata, működik rádiós lehallgató készülék, s a „főcápa”, Rosta Palika víz alatti palotája valóságos technikai csoda. De végül a leleményesség és a tudás emberibb eszközei győznek a hideg számítás és a technika fölött.

A legjobb jelenetekben a rendező – néhány valóban jellegzetes figurát teremtve – a rajzfilm sajátos karikírozási lehetőségeit használja ki. A film nem túl erőteljes, szelíden ironikus képi világát csak a félelmetes Cápa-tó közelében található idilli falucska ábrázolása bontja meg zavaróan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6513