KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Lengyel filmhét
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Vicsorgó Arany Oroszlánok Velence
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Az egyensúly keresése Magánélet

• Spiró György: A befejezetlen dráma Nyikita Mihalkov filmjei a televízióban
• Báron György: A „speciális visszaesés” Könnyű testi sértés
• Koltai Tamás: Megérkezett a revizor? Délibábok országa
• Kovács István: Történelmi misztériumjáték Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Fábri Zoltán: Emlékezés Nádasdy László (1929–1983)
• Nemes Nagy Ágnes: Lovag-ábránd Excalibur
• Fogarassy Miklós: Utazások egy katonai szükségállapot mélyére Az út
• Barna Imre: Az utolsó t... Az utolsó tangó Párizsban
• Gyárfás Endre: Bölénynyúzók A vadnyugat népköltészete és a westernfilm
LÁTTUK MÉG
• Székely András: Az idő urai
• Koltai Ágnes: Portrék korhű keretben
• Takács Ferenc: A francia hadnagy szeretője
• Kapecz Zsuzsa: Rita asszony menyasszony
• Deli Bálint Attila: Az álarcos lovas legendája
• Zoltán Katalin: Röpke éjszaka
• Greskovits Béla: Csillaghullás
VIDEÓ
• Mihály Éva: Képmagnózgatásaink... Kerekasztal-beszélgetés a videó kulturális felhasználásáról
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Kis magyar lexikonográfia

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kis magyar lexikonográfia

Koltai Ágnes

 

Kiadóink évtizedek óta nem tudnak megbirkózni a lexikonírás-szerkesztés – valóban nehéz – gondjával. Mindentudó adattárnak még a hatkötetes Új Magyar Lexikon is rövid, s lassan időszerű a bővített kiadása is, hiszen 1960-ban jelent meg, (pótkötete 1968-ban), a kétkötetes Világirodalmi Kisenciklopédiából rengeteg (főleg kelet-európai) író kimaradt, a nagy Világirodalmi Lexikon Luca székénél is lassabban készül, valamire való magyar fotólexikon nem létezik, s bizony az 1971-ben (második kötete 1973-ban) megjelent Új Filmlexikon is átdolgozásra szorul. Könyvespolcainkról hiányoznak az olcsóbb, egyszerűbb kézikönyvek is. A világszerte népszerű Who’s Who (az általános műveltséget bővítő, széles olvasóközönségnek szánt kézikönyvek) mintájára szerkesztett KI KICSODA a mai magyar filmművészetben hiánypótló kötet, de még a legszerényebb filmlexikonnal sem veheti fel a versenyt.

Napi- és hetilapjaink már meglehetősen éles hangon megbírálták a könyv szerzőit és szerkesztőit, úgyhogy mi most maradjunk a száraz tényeknél. A négyszáz oldalas kötetben nem jutott hely a forgatókönyvíróknak, a vágóknak, zeneszerzőknek és a kísérleti filmeseknek. „Rendezők, színészek, operatőrök, hangmérnökök, díszlet- és jelmeztervezők munkásságát tömören összefoglaló életrajzok sorakoznak a könyv oldalain. A játékfilm, a népszerű-tudományos, a dokumentum-, az animációs, és a szinkronfilm művészei és munkásai egyaránt helyet kaptak a kötetben. Mindazok, akik a felszabadulás után készült magyar filmekben jelentős munkát végeztek” – olvashatjuk a bevezetőben. A forgatókönyvírók, a vágók és a zeneszerzők eszerint nem művészei és nem munkatársai a magyar filmnek. A „hivatásos” szcenaristák, Tóth Zsuzsa, Zimre Péter és az „alkalmi” szerzők, Bereményi Géza, Déry Tibor, Dobai Péter, Hernádi Gyula, Illyés Gyula, Müller Péter, Örkény István és mások nevét meg sem említi a könyv (egyedül Kardos István szerepel, ő is csak mint Kardos Ferenc testvére, ám ez az információ inkább a „ki kinek a kicsodája” című összeállításba való). Dobai Péter egyébként filmet is készített (Archaikus torzó 1969) a Balázs Béla Stúdióban, néhány sort már csak ezért is megérdemelne. S ha a kísérleti filmet nehéz is értékelni, filmtörténeti jelentőségét megállapítani, a kiemelkedő kísérleti filmesek (Maurer Dóra, Erdély Miklós, Hajas Tibor) egy bekezdésnyit kaphattak volna.

Elsősorban nem is a szubjektivizmust kifogásoljuk (bár, mint látjuk, a film fontos munkatársai maradtak így ki a kötetből), hanem a pontatlan adatokat. Lehet szubjektív egy kézikönyv, mondjuk úgy, mint a Carol Naggar szerkesztette francia fotólexikon: elismeri, hogy mindenki nem fér bele egy kötetbe, de részletes és pontos adatokat közöl. A KI KICSODA... szerkesztői felszólítják az olvasót, hogy ne várjon részletes és pontos adattárat, (igaz ugyan, hogy ezért venné meg az olvasó), de az ígért „pontos adatokat” és „tárgyszerű leírásokat” sem lelni mindenütt. A játékfilmrendezők többségénél lemaradt rövidfilmes alkotókorszakuk, teljesen rapszodikus, hogy kinek és hány rövidfilmjét sorolják fel; a legméltatlanabbul Huszárik Zoltánnal bántak, akinek csupán egyetlen kisfilmjét említi a címszó írója. Kegyeletsértő, hogy a fiatalon elhunyt Novák Márk rövid életművéből kifelejtették az 1962-es Csendéletet. (A Csendélet, ahogy Huszárik rövidfilmjei is, nem a rendező, hanem az operatőr, Tóth János filmográfiájában található.)

Szerkesztési gondatlanságra utal az is, hogy a Gyöngyössy Imre– Kabay Barna alkotópár Orvos vagyok (1979) című filmje Gyöngyössy Imrénél nem szerepel. A Gulyás-testvérek életművét is megosztották, a televízióban készített Domaházi hegyek között (1979) és a Ne sápadj! (1983) csak az operatőr, Gulyás János, a Vannak változások... (1978) csak a rendező, Gulyás Gyula filmográfiáját gazdagítja. Fábri Zoltán 141 perc a befejezetlen mondatból című filmjét a rendező életművében nem említik, ahol mégis előfordul (Bálint Andrásnál és Cserhalmi Györgynél), ott tévesen, hol 1974-re, hol 1975-re datálják.

A színészekről írott cikkek nem tárgyszerűek, néhány elkoptatott jelző váltogatja egymást (népszerű; felejthetetlen alakítást nyújtott; kiváló karakterszínész; biztos stílusérzékű), s még filmszerepeiket is szűkmarkúan mérték. Agárdi Gábor egyetlen alakítását sem említi a könyv, Cserhalmi György jelentéktelen szerepeit felsorolja, de az Oscar-díjas Mephisto Hans Miklasáról megfeledkezik.

Bántó figyelmetlenség, hogy a KI KICSODA nem tud Mihályfy László és Mihályfy Sándor rendezőkről; Szalai Györgyi első önálló filmje nem a Dédelgetett kedvenceink (1982), hanem az Egy egyedi eset természetrajza (1975) című dokumentumfilm, amely a Jutalomutazás eredeti helyszínét és szereplőit mutatja be; az úgynevezett hosszú dokumentumfilmek programadó alkotása, a Nevelésügyi sorozat (1973), Dárday István, Szalai Györgyi, Mihályfy László, Wilt Pál, Vitézy László munkája szintén kimaradt a kötetből. Méltatlanul háttérbe szorultak a Balázs Béla Stúdióban dolgozó alkotók (ők sem munkásai és művészei a magyar filmnek?). S ha már a hiánylistánál tartunk: Balázs Béla filmesztéta, forgatókönyvíró, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egykori tanára is megérdemelt volna néhány szót, nem keveset tett a magyar filmért; és helyet kaphatott volna B. Nagy László, a „látvány logikájának” kutatója is, ha másért nem, hát azért a néhány rövidfilmjéért, amit pályája elején készített.

Örvendetes, hogy a KI KICSODA... szerkesztői nem törölték ki a magyar film történetéből a külföldön élő alkotókat, érthetetlen viszont, hogy Magyar Dezső két filmje közül miért csak az egyiket említik (nevéhez fűződik az Agitátorok, 1969 is).

A KI KICSODA a mai magyar filmművészetben úttörő vállalkozás, ha a könyv nem túl sikerült is, a kezdeményezést mindenképpen üdvözölni kell, és reméljük, a hibákat korrigáló, bővített kiadás nem várat sokáig magára.

 

KI KICSODA a mai magyar filmművészetben. Magyar Filmgyártó Vállalat, Mozgókép Forgalmazási Vállalat, Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. Főszerkesztő: dr. Papp Sándor, szerkesztő: Karcsai Kulcsár István.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6602