KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kvartett

Farkas András

 

Túlélni, bárhogyan is. Ösztönös hitvallása ez a film hősnőjének, az Isabelle Adjani által „gerincbizsergető” tökéllyel alakított martinique-i lánynak is, aki – a film szerint – 1927-ben Párizsban hirtelen magára marad (lengyel férjét üzérkedésért börtönbe csukják) –, s hogy megmeneküljön a nyomor testet alázó kiszolgáltatottságától, elfogadja egy fiatal tehetségeket „fölkaroló” angol házaspár – a férj által kezdeményezett – ajánlatát: lakjon náluk, s engedje meg, hogy eltartsák. A lány ezzel lelki kiszolgáltatottságra mond igent. Az anyagi rév árát a tisztesség határain vámolja a „jótékony” gátlástalanság. Az öregedő férj felesége szeme láttára, tudtával és biztatására (!) szeretőjévé teszi a lányt, aki – a túlélés genetikus parancsára talán? – őrült szerelemre lobban iránta, feledve sínylődő fegyenc férjét.

És ekkor szembekerül a létét meghatározó kérdésekkel: lehet-e szeretni a zsarnokot? A megalázót? A felelősséget nem ismerőt? A fennhéjázó gyávát, a látszatért rettegőt? Lehet-e szeretni a felesége által kitartott szubsztanciális nyárspolgárt, a mindent elárulót? Ha a minél könnyebb túlélés ezt követeli: akkor igen, válaszolja minden rezdülésével a lány. Joga van hozzá, főként mert ő az áldozat, s mert a tisztesség csak a tisztességes lét előfeltétele – s vannak „oly korok”, melyekben a tisztesség korántsem a túlélés záloga... De nincs joga hozzá. Nincs, mert a birkák értetlen türelme hozza el s legalizálja a farkasok idejét, a hiénák uralmát, mert megérdemli a sorsát az, aki a lázadást meg sem kísérelve önként ül kalodába, aki a jogtipráson föl se háborodva hajtja fejét mindenféle guillotine-ok alá. A lány a szertelen életvágyban, a meg nem gondolt szabadság-akarásban önmagát köti gúzsba, miközben cinkosává lesz a folytonos alázkodásban megszomorított s látszólag megnyomorított feleségnek, későn döbbenve rá: a házaspár együtt játszik az ő bőrére (a saját férje ellen is) ebben a „kvartettben”. Mégsem tagadja meg a „romlás virága”-létet: nem tud elszakadni a bomlasztó, ám könnyű és igéző romlottságtól.

Megcsalatottsága, elhagyatottsága tehát törvényszerű: ahogy a világválságok korszakaiban az alaptalan reménykedőké, az uzsorásaikat tisztelőké, a kisemmizőikre szavazóké is az – ezért jó ez a film.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6866