KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Georgia barátai

Kovács András Bálint

 

A Georgia barátai sok elemében emlékeztet Michael Cimino botrányos hírű Szarvasvadászára: mindkettő gondolatvilágában fontos helyet foglal el az amerikai identitás problémája, és ezt mindkét film – érthető módon – egy viszonylag zárt etnikai közösségen belül próbálja ábrázolni. Mindkettőnek azok a legjobb részei, amelyek e közösségek mindennapi életét ábrázolják. Kimondottan újszerűek ezek a képek egy amerikai filmben, minthogy a nemzeti hagyományok megőrzése és átalakulása a mai amerikai játékfilmeknek nem túl gyakori témája. Rendkívüli terepe volna Amerikában egy „neorealista” hullámnak...

A Georgia barátai annak ellenére, hogy ezeket a húrokat pendíti meg – rossz film. Mert csak megpendíti őket, de – hogy úgy mondjam – nem „játszik rajtuk”. Témájában megvolna a lehetőség arra, hogy – a szüleivel bevándorolt jugoszláv fiú életútján keresztül – az agyonmitizált amerikai életről egy reálisabb, a valósághoz közelebb álló képet fessen, de ezt nem teszi meg. A rendező ehelyett a legsemmitmondóbb történetecskékkel tölti meg filmjét. Ráadásul olyan filmet akart csinálni, amiben „minden benne van”. Így aztán nem fordíthatott sok energiát a jelenetek dramaturgiai előkészítésére és megoldására. A jelenetek nagy részénél amolyan coitus interruptus élményünk van: már-már kezdjük beleélni magunkat az eseménybe, amikor egyszerre vége szakad, és jön valami egészen más. (A történet egyik szálát például a rokonszenves rendező úgy köti el, hogy amikor megunja tovább bonyolítani, egyszerűen kiirtja az érintett szereplőket.) A stílustalanság egy cseppet sem izgatja.

A film nemcsak tematikusan sűrít magába mindent, de felsorakoztatja a színészi játék, a fényképezés és a dramaturgia összes gyermekded és unalmas sablonját; igazából ettől végignézhetetlen a film.

Meg kell emlékezni még a magyar szinkronról is, amely méltó tolmácsolójává vált ennek a fércműnek. A szinkronhangok – például Kovács Nóra édeskés csicsergése – inkább illenének egy Muppet-Show-ba, mint egy ilyen „komoly társadalmi” drámába. Persze lehet, hogy mégis a szinkronrendezőnek volt igaza...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6874