KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/november
KRÓNIKA
• N. N.: Két filmhét
POSTA
• Veress József: Egy búcsú margójára

• Pogány Csaba: A Video-galaxis küszöbén A hazai képmagnózás kérdőjelei
• Kovács András Bálint: Az idő élményei Andrej Tarkovszkij filmjeiről
• N. N.: Andrej Tarkovszkijról a Filmvilágban
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Molnár Gál Péter: Utazás Danyelijával Portrévázlat
• N. N.: Georgij Danyelija filmjei
VITA
• Koltai Tamás: A stúdióvezetők asztala Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: A mindennapok foglyai Panelkapcsolat
• Váncsa István: Bobby Walker Nyom nélkül
• Báron György: „Három jó dokumentumfilmet akartam csinálni” Beszélgetés ifj. Schiffer Pállal
• Simor András: Történetiség és kubaiság Jegyzetek a Filmmúzeum sorozatáról
• Csala Károly: A Szelíd motorosoktól az Amerikai tragédiáig Beszélgetés Kovács Lászlóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Meztelen igazság Pula
• Zsugán István: Emlékezés a félmúltra Taormina
LÁTTUK MÉG
• Greskovits Béla: Arany ősz
• Koltai Ágnes: Bronco Billy
• Lajta Gábor: A tirnovói cárnő
• Gáti Péter: Megbocsájtás
• Gáti Péter: A zsarolás
• Zsilka László: Elvis Presley
• Loránd Gábor: Ősszel a tengernél
• Kovács András Bálint: Szuperzsaru
• Peredi Ágnes: A fekete tyúk
• Greskovits Béla: A föld átka, a szerelem átka
TELEVÍZÓ
• Ortutay L. Gyula: Zene, tánc – kifulladás nélkül A kubai televízióról
• Ardai Zoltán: Öregek, koszosak „Társkeresés N 1463”
KÖNYV
• Székely András: A látvány szemlélése Filmtér, filmdíszlet
• Ardai Zoltán: A szükséges kritika

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elvis Presley

Zsilka László

 

Ha olyan lett volna a rock-király az életben és a színpadon, mint azt e film két rendezője el akarja a nézőkkel hitetni, akkor igazán értetlenül állnánk a Presley-jelenség előtt, s nem tudnánk megmagyarázni frenetikus hatását, amelyet az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején s derekán kiváltott a világ minden táján, a fiatalok között. A rendezők elkapkodott, elsietett munkája műfajilag is problematikus. A dokumentum-felvételeket és az interjúkat játékelemekkel ötvözik; mindebből nem kerekedik ki homogén filmi világ. Az emlékező riportalanyok banális közhelyeket mondanak: „Elvis páratlan volt” és más efféléket. A filmből „csak” az nem derül ki, hogy miért volt páratlan. A rajongó tömeg, a zokogó és sikoltozó lányok szüntelen bemutatása, fényképezése nem mond többet, mint egy híradórészlet, egy egyszerű riport. Pedig a néző arra lenne kíváncsi, hogy miért éppen Elvis, és miért éppen akkor hódította meg a világot, s miért gyűlölte őt – kezdetben – az amerikai középosztály. A rendezők ezekre a kérdésekre meg sem próbálnak válaszolni, szinte kizárólag a felszínes, külsődleges jegyeket ragadják meg és ábrázolják Elvis személyiségéből. A társadalmi környezet bemutatásában sem jutnak messzebbre a szociológiai trivialitásoknál. Szerencsére a filmben Elvis sokat énekel, látunk néhány eredeti koncert- és tévéshow-felvételt is. És a felzaklató, lazító zene hallatán döbbenünk rá: ez volt Elvis!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6926