KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Montiel özvegye

Lajta Gábor

 

Miguel Littin, a Mexikóban élő chilei rendező vezetésével, Gabriel García Marquez irodalmi alapanyagából, széles körű latin-amerikai összefogással készült ez a film, amely gondos megmunkálása és viszonylag egynemű stílusszövete ellenére – kudarc.

Nehéz dolog szakítani a hagyományos, egyenes vonalú cselekményfűzéssel, bízni pusztán a képek erejében. Tökéletes arányérzék és merész kifejezőeszközök híján az ilyen film vigasztalan unalomba süpped. A néző persze kínjában jártathatja szemét a vásznon, és gondolhat is mindenfélét, az edzettebbek (kifinomultabbak?) talán nem is unatkoznak. Ez az unalom azonban végső soron objektív: a szerkezet és a mondandó elcsúszásaiból, ilyenformán érdektelenségből fakad.

Pedig a történet sokat sejtet. A diktatúra sajátos emberi vetületének ábrázolása egy nő sorsán keresztül, aki tudhat besúgó férjének aljasságairól, mégis képtelen meggyűlölni őt. Figyelmünk ébrentartója szinte egyedül Géraldine Chaplin játéka, különös menyétszerű karcsúsága, tisztasága. Elgondolva hátborzongató Montiel özvegyének lassan őrlő észbomlása, szenvedélye-szenvedése a falu bosszúra éhes parasztjai meg kisszerű diktátorai között. Fojtott, mélyről izzó dráma bontakozhatna ki, de egymás mellé rakott száraz képek, szinte behallatszó rendezői utasítások, földhözragadt víziók törik el a képzelet szárnyát.

A rendező Marquez prózájának legreálisabb részleteit vitte filmre, és még így sem tudott megbirkózni a kép és a szó különbözőségével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6947