KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Amerikai nagybácsim

Patkányok és emberek

Györffy Miklós

Szerepeltek már patkányok emberekről szóló műalkotásokban. Eszünkbe juthat hamarjában Gerhart Hauptmann drámája, amelyben egy letűnő, rothadó emberi világ jelképéül patkányok falják fel a tönkrement színigazgató elnyűtt, kiselejtezett jelmezeit. Gondolhatunk Camus: A pestis című regényére is, amelyben patkányok terjesztik el Oran városában a ragályos kórt. Alain Resnais új filmjében, amelyet az 1980-as cannes-i filmfesztiválon a zsűri különdíjával tüntettek ki, az emberi hősök viselkedésének hasonlataiként szintén feltűnnek patkányok. Igaz, ezek a patkányok egyáltalán nem undorítóak, látványuk nem társul a rothadás, a szenny és a pusztulás képzetével. Ezek a patkányok fehérek, tiszták, selymes szőrűek. Laboratóriumi kísérleti patkányok. A cselekmény előrehaladott szakaszában jelennek meg váratlanul közbevágott képeken, kutyaszorítóba került hőseink viselkedésének illusztrálásául és magyarázatául. Blaszfémia? Az emberi méltóság és bonyolultság szentségének megcsúfolása? Ember = patkány? Itt tartana már Resnais is? Tény, hogy a filmben többször feltűnik Samuel Beckett öles nagyságú arcképe. Az Amerikai nagybácsim mégis, patkányostul, pompás mulatság inkább, semmint komor egzisztencialista rémlátomás az emberi lét patkány-perspektívájáról.

Resnais ezúttal egészen másfajta filmet csinált, mint amilyenhez tőle szoktunk. Az ember társadalmi viselkedésének biológiai meghatározóit vizsgálja, fikciót ismeretterjesztő kommentárral, mesét elméleti okfejtéssel vegyítő kompozícióban. Persze a minden mindennel összefügg bevált elve alapján, ha nagyon akarjuk, Resnais korábbi filmjeiben is felfedezhetjük már a biológiai tényező szerepét. Henri Laborit, Resnais biológusszakértője és -szereplője az Amerikai nagybácsimban, a Tavaly Marienbadról úgy vélte, hogy az tökéletesen reprodukálja a gondolkodási mechanizmusokat. Az új film fényében pedig a kritikusok most a Murielt például teljesen behaviourista filmnek nevezik.

Az állatvilágot nemcsak a patkányok képviselik az Amerikai nagybácsimban, hanem rákok, teknősbékák, halak, vaddisznók stb. is. Úgy kezdődik a film, mint egy népszerű-tudományos, ismeretterjesztő természetfilm, amely a központi idegrendszer és az agy működéséről fog szólni. A játékfilmek kísérőfilmjeitől a televízió Kisfilmek a nagyvilágból rovatáig hétköznapjainkba lépten-nyomon beszüremkedő filmtípus sztereotípiáit azonban már itt érezhető iróniával alkalmazza Resnais. A magyar változat szerencsés fogással olyan hangot szólaltat meg narrátorként, Laborit professzor kísérőszövegének tolmácsolójaként, amely nem illik ugyan igazán a kicsit világfias és affektált Laborit professzor szájára, annál inkább kelti bölcs és mindentudó iskolamester zamatos képzetét. Laborit professzor persze korántsem iskolamester, mégcsak nem is a biológiai ismeretterjesztés show-manje, hanem tekintélyes és koncepciózus tudós, aki nagy hatású könyvekbe foglalta kihívó, irritáló hipotézéseit. Tanítása szerint az állatok és az emberek viselkedése egyaránt a dominancia elvén alapszik. Ösztöneiket, vágyaikat, akaratukat vagy érvényesíteni tudják a biológiai egyedek, vagy nem. Ez utóbbi esetben konfliktusba kerülnek társaikkal és önmagukkal. A konfliktus kimenetele többféle lehet. Vagy felveszi a harcot az egyed az ellenféllel vagy elmenekül előle. A harc és a menekülés is lehet sikeres vagy sikertelen. És előfordulhat az is, hogy sem egyikre, sem másikra nem nyílik lehetőség a viselkedési és együttélési normák által szabályozott közösségi életben, és a ki nem élt agresszió aláássa az egyed biológiai épségét, egyensúlyát, magyarán: egészségét. Mert voltaképp agresszió minden válasz, minden reakció, amelyet önmaga létfenntartásának, érvényesítésének és kiterjesztésének igénye vált ki az egyedből. Az agresszió kiélésének Laborit professzor által veszélytelenebbnek tartott és ezért javallott formája: a menekülés. Könyvet is írt A menekülés dicséretéről.

Resnais mindenekelőtt erről csinált filmet. Az elméleti okfejtést illusztráló képsor fokozatosan három párhuzamos életrajz jeleneteibe tűnik át. Egyértelműen példázatok ezek. Vegyünk például három egyedet a homo sapiens köréből, annak is az általa huszadik századinak nevezett korszakából, és demonstráljuk rajta tételünk érvényességét – mintha ezt mondaná Resnais filmje expozíciójával, sokatmondóan mosolygó Laborit professzorának fel-feltünedezésével.

A kezdeti szándékos és idézőjelbe tett didaxis után a mintegy tetszőlegesen választott három életpálya kezd mindinkább szabályos filmcselekménybe rendeződni. Jean Le Gall (Roger Pierre) jó házból születvén és egy kis bretagne-i szigeten a természet, a fantázia és a szerelem csodáival megismerkedvén Párizsba kerül, családot alapít, magas beosztású munkatársa lesz a Francia Rádiónak és Televíziónak, képviselőnek szeretné jelöltetni magát, de fúrni kezdik, és válságba jut a házassága. Janine Garnier (Nicole Garcia) proletárcsaládból származik, fiatalon fellázad szülei korlátolt szemlélete ellen, tüntetésekben vesz részt, és színésznő szeretne lenni. Egy félhivatásos színházi vállalkozás hozza össze az akkor még gyanútlan Jean Le Gallal. A harmadik szál, a paraszt származású René Ragueneau (Gérard Depardieu) sorsa csaknem végig külön fut, a film végén épp hogy érinti Janine-ét. René is fellázadt a szülői maradiság és önkény ellen, ő is elmenekült abból a környezetből, amely gátolta személyiségének kibontakozását, középszintű vezető lett egy textilgyárban, de sem adottságainál, sem képzettségénél nem állja meg a helyét az egyre bonyolultabb üzemszervezési feladatok között. Keserűen bár és azon az áron, hogy elhagyja családját, ismét menekülésre szánja el magát, előző munkahelyétől 600 kilométernyire foglalja el a felajánlott új állást, de itt sem válik be. Kétszeres menekülésre kerül sor közben a másik két, átmenetileg összefonódó életpályán is. Előbb Le Gall menekül el családja köréből az új szerető, Janine lakásába, majd a hamar elmérgesedő viszonyból Janine vágja ki magát, kiutasítván Jeant. A viszony romlásában közrejátszottak Le Gall ki nem élt agressziói, amelyek rettenetes vesegörcsök formájában törnek maguknak utat. Renének gyomorfekélye támad görcsös igyekezetében, hogy megfeleljen az igényeknek és fölvegye a versenyt riválisával. Ő végső elkeseredésében, végső menekülésül, az agresszió maradék formáját választja: az önmaga ellen fordítottat, az öngyilkosságot. Le Gall a film végén ismét menekül, ezúttal Janine elől, aki évek múltán felbukkan a gyermekkor idillikus szigetén és már-már felbolygatja a szavak hazug mesterkedésével nagynehezen helyreállított, de immár teherbíró családi békét. Le Gall szorult helyzetét hivatott jelezni, hogy ez a találkozás egy szigeten történik, amelyet a dagály kezd mind jobban elárasztani. A filmcselekmény befejező képsorán Jean és Janine tehetetlen verekedését mutatja a kamera a magasból. Ez a verekedés pedig, mi tagadás, a szorult helyzetbe juttatott patkányokétól semmiben sem különbözik.

Laborit laboratóriumi patkányai és a hőseink viselkedését kommentáló-magyarázó tudományos fejtegetései a film kétharmada táján zilálják szét és rendezik új minőségbe az addigra eléggé megszilárdult szokványos filmelbeszélést. Patkánykísérleteiben a patkányok csakugyan úgy viselkednek, hogy abban a szereplők viselkedésének képletté csupaszított lényegét véljük felismerni. Hogy a megfeleltetés minden kétséget kizárjon, a szereplők az inkriminált helyzetekben patkányfejjel, de emberi alakban és öltözetben is megjelennek. Ezzel egyszersmind ki is húzza Resnais e megfeleltetés méregfogát. Nyilvánvaló, hogy a dolog játékos hasonlat csupán. Kevésbé nyilvánvaló, hogy mit kezdjünk a film egészéből kicsengő és Laborittól származó tézissel, miszerint az ember dominanciára való törekvése olyan örök és általános természeti törvény, amely az embert közös nevezőre hozza az állattal és az emberi történelemre is döntő befolyással van. Hogy van, ami az emberben közös az állattal, ezt legalábbis Darwin óta biztosan tudjuk, hogy ez micsoda, máig vita tárgya, és e vitában Laborit és Resnais érvelése szellemes és frappáns, meghallgatásra és megszívlelésre érdemes. Jóval problematikusabbak azok a felhangjai a filmnek, amelyek az egész történelmet az ember állati eredetű agresszív természetére vezetnék vissza. Ezek azonban marginálisak a filmben, amely végeredményben mégsem egyéb, mint szellemes, elegáns, könnyed tanulmány három jelenkori és hasonló kicsengésű emberi sorsról.

Az Amerikai nagybácsim legfőbb bravúrja az, hogy úgy lép fel, mintha egy tételt kívánna deduktív úton bizonyítani, vagyis a teória volna benne az elsődleges, holott valójában, minden külsődleges látszat ellenére, a fordítottját teszi: bemutat három embert, és tudományos apparátus segédletével induktív úton értelmezi a sorsukat. Kicsit olyan ez a film, mintha tartalmazná már a benne rejlő játékfilm tudós analízisét is, igaz, nem esztétikai, kritikai, hanem történetesen biológiai és viselkedéslélektani elemzését. De nemcsak természettudományos, hanem filmtörténeti, filmmitológiai reflexiókat is fűz Resnais filmje önmagához. A szereplők kivetítik magukat olyan mitikus héroszok gesztusaiba, amilyenek Danielle Darrieux, Jean Gabin és Jean Marais voltak, főképp a franciák szemében. Villanásnyi filmképekben élnek meg a maguk életében meg nem élhető mozdulatokat, reakciókat. Hol az agresszió kiélésének, hol elfojtásának eszköze ez. Korunk frusztrált hősei mint valami valláshoz folyamodhatnak ehhez az életpótlékhoz.

Mert végül is korunk rossz közérzetű, neurotikus hőseiről szól az Amerikai nagybácsim, minden tudományosdijával és ironikus zárójeleivel egyetemben, azokról az emberekről, akik hol Godot-ra, hol amerikai nagybácsira, de mind egyre várnak valakire, aki végül is soha nem érkezik meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/05 27-28. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7099