KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy kis romantika

Deli Bálint Attila

A vásznon első – és feltehetően kellemes – meglepetésként Butch Cassidy és a Sundance kölyök (Paul Newman és Robert Redford) ugranak a robajló zuhatagba. Ezután A nagy balhé frenetikus csúcsjelenete következik, ugyane sztárokkal. George Roy Hill film-önidézeteit Humphrey Bogart immár klasszikus filmjeiből vett snittek sora követi, hommage à Howard Hawks: A nagy álom, Szegények és gazdagok (Martinique). Már-már azt hihetnénk, hogy e jelenetek egymás mellé rendelésének elve merő önkény, amikor észrevesszük, hogy a vásznon filmvetítést látunk, s e jelenetek egy fiú mozi-álomittas szeme előtt peregnek.

George Roy Hill e jelenetben előlegezi meg azt, amit később, sajnálatosan, szavakban is kimond: a mozi és a valóság két dolog. Lehet rajongani – miként a film hőse, a kis Daniel teszi – a moziért, lehet utánozni Redfordot és Bogey-t (Bogartot), de szeretni csak az életben és valóságos embereket lehet.

Az Egy kis romantika: egy „kis románc” – ahogy ezt a film eredeti címe tulajdonképpen jelenti. Romantikát, egészséges romantikát kínál gyermekeknek, ámde heveny nosztalgiázásra való alkalmat felnőtteknek. George Roy Hill „románca” rafinált, kétélű románc: a minden szinten szinte minden tömegipari cikke.

George Roy Hill a cselekmény bonyolításában hű korábbi önmagához: a kis románcot – az első szerelem holtunkiglan élményét – egy duplafenekű bűnügyi sztori keretébe ágyazza. Daniel, a francia fiú ugyanis megszökteti szíve hölgyét, a bájos amerikai Laurent. A felnőtt társadalom és a gyermekvilág mint hamis realitások és igaz álmok értékei kerülnek egymással szembe az ifjú szerelmesek izgalmas szökésében. Ez a cselekménybonyolítás bőséges alkalmat nyújt a nézőnek arra, hogy soha-volt, de mindig-remélt emlékeit élesztgesse. Mindazonáltal áldinamikus film pereg előtte. Jól is nézne ki, ha kölyök-Rómeóját, csitri-Júliáját nem juttatná révbe. Vagyis ahová a néző legalább e moziban elvárja: Párizsból – veronai közjátékon át – Velencébe, s az örök Szerelem zálogát jelentő csókhoz a Sóhajok Hídja alatt. George Roy Hill nem erőszakolja kiskorú szereplőire a „gyermekfeletti” lény szerepkörét, ahogy azt is tudja, hogy a gyermek nem infantilis. Ebben az egyensúlyozásban jut rendkívül hálás szerep és fontos dramaturgiai funkció a lírai lelkületű zsebtolvajra, aki természetesen nem más, mint a szerelmesek – Shakespeare-től adoptált – travesztált Lőrinc barátja (Laurence Olivier).

Mindent egybevetve, a gyermekfilmek újabb divathullámában George Roy Hill darabja – kellemes, szórakoztató mozi. S ha az olvasó számára e szó – kellemes – hívószóként gyakorol varázslatot, hadd tegyem hozzá, kifordítva mintegy a szokásos formulát: a filmet elsősorban kiskorúaknak ajánlom. Mert a bébipapi lehet jó – gyermekeknek. Kérem tehát a mozipénztáraknál tülekedő 18 éven felülieket – engedjék előre a gyermekeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/05 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7106