KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hegyi emberek

Deli Bálint Attila

Az USA történelmében járatlan magyar mozilátogató számára a film címe bizonyára keveset jelent. Pedig a cím mögött nemcsak az amerikai történelem fontos szakasza, de a hollywoodi filmipar egyik mindenkor elővehető és az aktuális kor-problémákhoz igazítható toposza rejlik. Az úgynevezett hegyi emberek félévszázados aranykora igen prózai mozzanattal veszi kezdetét: 1822-ben, St. Louis-ban újsághirdetés jelenik meg, mely szerint egy szőrmetársaság edzett és tettrekész fiatalembereket alkalmazna 2–3 éves munkára a Missouri folyó forrásvidékén. A hegyi emberek – közismertebb nevükön prémvadászok vagy trapperek – ilyenformán a nyugati partvidék meghódításának expedicionáriusai voltak. Legendáikon és alakjaikon – Kit Carson, Jim Bridger, John (Jeremiah) Johnson – 1870 körül lép át a kor, Buffalo Bill, Jesse James és Butch Cassidy kora.

A nemzeti öntudat és ideológia termelésének egyik központját – Hollywoodot – azonban ezek az alakok a mai napig szolgálják. A hegyi emberek mitikus alakjai és történetei rövidebb-hosszabb kihagyásokkal, de lényegében folyamatosan kerülnek a filmpiacra, olykor homlokegyenest ellenkező ideológiai vezéreszméket és értékeket tolmácsolva. E névtelen folyamatból emelkedik ki – vázlatunkat Richard Lang produkciójához szabva – Raoul Walsh, aki a kor betetőzését színes kavalkádként ábrázolja (Az utolsó emberig, 1941), Delmer Daves, aki az indián-fehér viszonyokat realista alapállásból közelíti meg és a fehér-indián vegyesházasság motívumát szövi történetébe (Tört nyíl, 1950). Sidney Pollack tekinthető azonban Richard Lang közvetlen elődjének (Jeremiah Johnson, 1972), aki az első úgynevezett ökológiai westernnel rendezőnknek mintegy mintát ad. E minta nem jelenti azonban azt, hogy a megformálás ugyanazon értékeket is tekinti hangsúlyozandónak. Pollack, hosszú demisztifikációs korszak után ismét a barbár mítosz élesztésébe fogott – Richard Lang, tíz évvel később, keverve mintegy a mesterek fogásait: szintézisre, avagy önálló stílus kidolgozására tesz – sikerületlen – kísérletet.

A Hegyi emberek kalandba oltott természeti-indián- és westernfilm. A Cooper-i indiánkönyvek és a London-i vadászromantika hollywoodi „filmkiszerelése”. A stílus különböző elemeinek egységgé emelése – a séma megújítása – sajnos elmaradt. Hiába halmozza a rendező a fordulatokat – a minduntalan környékező ásítást a mind kétségbeejtőbb, horrorba átcsapó hatáselemek sem igen fojthatják el. A konfliktusok mentén – gondolván a szerzők, hogy kidolgozásuk mellékes –, bepillantást kapunk a „természet romlatlan fiainak” életébe, a prém-vadászat piaci ellehetetlenülésébe, az indián „nemzeti öntudat” csődjének viszonyaiba (lásd: törzsek közötti harcok), házasodási viszonyaiba stb. Ennyiféle gombolyítva a cselekmény fonalát, érthető, ha többször elszakad. A bogokat a férfibarátság vaskos tréfái, az indián női emancipációt hirdető sanyarú szerelem viszontagságai, indián és amerikai folklórtablók hivatottak megkötni. Mindeközben természetesen halomra öli egymást a szépséges Oregon immár vegyes lakossága; láthatunk skalp- és lefejezésmontázsokat, szadista nemi aktust félközeliben – mindezt a viszonyokat ábrázolandó. És, nem utolsó sorban táj-„képeslapokat”, melyek igen ritkán elevenednek mozgóképpé, emberi tartalommá.

Ami ezt az egyveleget kiemelhetné a tucatból, az a „népi realizmus” groteszk elemeinek immár a mítoszt demitizáló módja. A rendező azonban dilemmáit hamis pátoszban, végül pedig a giccsben oldja föl. Ott, ahol az emberek halálneme minősíti életük erkölcsi tartalmát – csak egy hód riadhat emberi tekintettel a fészkébe tolakodó öldöklésre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/05 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7111