KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vita a filmforgalmazásról

Zárszó helyett

A szerkesztőség

 

Folyóiratunk állandó törekvése, hogy időről időre teret adjon olyan vitáknak, amelyek célja, hogy elemezzék a magyar filmkultúra egy-egy neuralgikus pontját, s hogy közös gondolkodással, esetleg konkrét javaslatokkal elősegítsék a javítás munkáját. Ez a meggondolás vezette szerkesztőségünket akkor is, amikor a filmforgalmazás évek óta vajúdó ellentmondásait, nehézségeit és problémáit vizsgáló cikkek, különböző vélemények közlésére vállalkozott. Megerősítette ebben a döntésben az is, hogy a szakemberek s a szakmai (sokszor nemcsak a szakmai) közvélemény jelentős része a közönség és a magyar film megromlott kapcsolatának egyik okát a filmforgalmazás elégtelen működésében látta. A tavaly márciusban megkezdett vita elindítására a magyar filmforgalmazás vezető vállalatának, a MOKÉP-nek az igazgatója vállalkozott, aki tanulmányában széleskörűen ismertette a forgalmazás helyzetét és távlati terveit. Ezzel jó alapot nyújtott a vitához, jóllehet a későbbiekben néhány hozzászóló egyes megállapításait (olykor élesen) vitatta, s része volt abban is, hogy a vita fölülemelkedett a mozik nyikorgó székeit unos-untalan fölemlegető fölületes kritika színvonalán.

A hozzászólók – filmrendezők, forgalmazók, szociológusok – írásaiban rendre nyilvánosságot kaptak azok az alapvető szellemi és anyagi tényezők, amelyek a magyar filmforgalmazást ténylegesen meghatározzák, így igen részletesen szó esett a film és a néző találkozásának színhelyéről, a moziról: közelebbről, hogy milyen kevés is a mozik építésére és főként karbantartására fordítható pénzösszeg, hogy milyen drága az üzemeltetés, – s hogy az üzemvezetők miért nem képesek szellemi gazdái lenni az általuk irányított moziknak. Hangsúlyosan beszéltek a mozik területi megoszlásának ellentmondásairól, mindenekelőtt a vidék nehézségeiről; s többek közt javaslat történt egy budapesti, belvárosi filmcentrum kialakítására is (amellyel egyébként foglalkozott a televízió Stúdió ‘81 című műsora is). Többen kifogásolták a műsorpolitika kiegyensúlyozatlanságát, s tették szóvá a kópiagazdálkodás nehézségeit és visszásságait. Interjú-sorozat készült a megyei moziüzemi vállalatok sok tekintetben hátrányos helyzetéről, de kiviláglott az is, hogy egyes megyei moziüzemi vállalatoknál megvan az a napjainkban oly fontos vállalkozói kedv és szellem, amely motorja lehet a kibontakozásnak. A forgalmazás működési elvei közül legtöbb kritikát az úgynevezett preferáció kapta; a vitaindító legtöbbet idézett megállapítása lett: „...a művelődéspolitikai és a „közönség”-preferencia – enyhén szólva – nem egészen fedi egymást”.

Többen és nyomatékosan fejtegették a filmforgalmazás és a filmgyártás konstruktív együttműködésének szükségességét, olyan gazdasági szabályozás megteremtését, amely egyszerre szolgálja a nívós magyar filmek elkészítését, s e filmek és közönségük „egymásra találásának” (szellemileg és gazdaságilag) egyaránt hozzáértő megszervezését; s amely együttműködés inspirálója lehet a magyar filmet támogató és védő filmtörvény megalkotásának is.

A fejlesztés szükségessége, a konkrét változtatás igénye általános jellemvonása volt a vitacikkeknek. „Ahhoz, hogy valami megváltozzon, valamit meg kell változtatni” – idézi Marxot az egyik hozzászóló; „Filmreformra van szükség!” – adja cikkének címéül egy (az előzővel egyébként vitatkozó) másik szerző. Ám ez már a következő „fokozat”, amely kívül esik folyóiratunk illetékességi körén, s ezért a filmforgalmazásról szóló vitát lezárjuk. Lezárjuk abban a reményben, hogy a „változtatás”, „reform” felelősei figyelembe veszik és hasznosítják a vitában elhangzottakat, s meglesz bennük az a javító akarat, amelyet a vitában részt vevő hozzászólók mindegyikénél tapasztalhattunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7214