KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kék lagúna

Szalai Anna Mária

Hogy milyen film A kék lagúna? Nem történelmi és nem természetfilm, nem ifjúsági és nem mesefilm, hanem giccs, a szó legnemtelenebb értelmében. Eltorzított Robinson-történet, amelynek ezúttal két gyermek a hőse, akik egy lakatlan szigetre vetődve a szemünk láttára cseperednek fel. Semmit nem értenek sem a fejlődésükből, sem egymásból, sem érzéseikből, sem indulataikból, hiszen híján vannak mindennemű élettapasztalatnak és felvilágosításnak. Így aztán az sem csoda, ha legnagyobb meglepetésükre gyerekük születik. Az már sokkal inkább meglepetés azonban, hogy így családdá ötvöződnek, méghozzá oly összetartóvá, hogy érezzük: ez a három ember ilyen fiatalon, ilyen erősen, és főleg ilyen bronzbarnán éli le majd életét, örökösen banánt és egyéb trópusi nyalánkságokat majszolva, kéz a kézben, nádkunyhóból tengerbe, tenger mélyéről nádkunyhóba andalogva, és a halál is csak együtt érheti őket. De nem éri, mert jön a közjátéknál is sokkal happybb end.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7216


előző 1 következőúj komment

spectrum#1 dátum: 2007-09-01 11:26Válasz
Nem a film borzalmas, hanem ez a cikk... A szerző nyegle szavakkal csak találgat a film stílusát illetően, de a megoldás egyszerű: romantikus film. A 19. században játszódik a történet, a romantika korában, amikor még nem volt szexuális felvilágosítás, melyet ma a 6 éves gyermek a tévéből is megtanulhat, ha figyel picit... A filmben játszodó történet szerint a két gyermek /Emmeline és Richard/ egyedül nő fel egy szigeten, távol a világtól, távol mindentől. Csak kicsit bele kellett volna gondolnia Szalai Anna Máriának, hogy ő miként viselkedett volna mondjuk Emmeline helyében ? Tudatában lett volna-e mindannak, amit a teste és lelke érzékel a másik nem iránt, elzárva a külvilágtól ?
Fura dolog happy/bb/ endnek hívni a film zárójeleneteit, a csónakban hánykódó, meghalni készülő fiatal párt és a gyermeket... Ennél morbidabb jellemzést még nem olvastam... Véleményem szerint a film végkiteljesedése a zárójelenet, amikor a tengerészek felfedezik a csónakot, s az egyik matróz Richard apjának kérdésére ("Elaludtak ?"), így felel: "Nem, uram - csak alszanak..." Nyitva hagyja a film a történetet: tényleg csak elaludtak az álombogyótól ? S hogyan folytatódik az életük, ha felébrednek ? Vagy tényleg meghaltak ?
A filmben hangtalanul mindig ott suhan a látszólagos idill mellett a veszély, sugalva a drámai véget... Amikor Richard halászik, s megküzd a cápával a halért - vagy egy tengeri jelenetben, amikor a mélyben egy polip támad rá egy tengeri állatra - vagy a film alatt végigvonuló "dobolós emberektől" való félelem - vagy amikor Emmeline rálép a kőhalra, s lázas lesz...
Sokkal több ez a film a számomra, mint egy "nemtelen giccs". De aki felületesen nézi csak meg, s nem lát le a mélységébe, az úgy jár, mint a gyöngyhalász, aki nem merült elég mélyre ahhoz, hogy megtalálja a tenger sötétjében rejtőző igazgyöngyöt...