KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A spanyol film a Franco-rendszerben

Törvények a tehetség ellen

N. N.

 

A tömegtájékoztatási eszközök és a műalkotások tartalmi és formai ellenőrzésére a Franco-rendszer idején a következő rendelkezéseket hozták:

rendelet a fölforgató és erkölcstelen anyagok elkobzásáról (1936. december);

a filmcenzúra főbizottságának létrehozása (1937. november);

sajtótörvény (1938. április);

miniszteri rendelet a filmforgatókönyvek cenzúrázásáról (1939. július)

a sajtócenzúra normáinak enyhítését tartalmazó miniszteri rendelet (1946. március);

a filmcenzúra normái (1963. február)

sajtó- és nyomdatörvény (1966. március);

a büntető törvénykönyv 165/b cikkelyének módosítása (1967. április);

 a hivatali titokról szóló törvény (1968. április);

a filmcenzúra új normái (1975. február).

A francóista felkelők uralma alá került területeken már 1937-ben megkezdődött a cenzúrabizottságok megalakítása. A győzelem után, 1939-től kezdve a francóista cenzúra egész Spanyolországra kiterjedt. A belügyminisztérium már 1938 novemberében létrehozta a filmcenzúra-bizottságot és a filmcenzúra főbizottságát. A filmcenzúra-bizottság vezetője a propagandaszolgálat filmosztályának vezetője, tagjai pedig a nemzetvédelmi minisztérium, a nemzetnevelési (oktatásügyi) minisztérium, az egyházi hatóságok és a propagandafőnökség javaslatára kijelölt személyek. A főbizottság afféle fellebbviteli hatóság, amely elsősorban a filmcenzúra-bizottság döntései ellen benyújtott panaszokkal foglalkozik. Összetétele ugyanolyan, mint a bizottságé, ám a két testület tagjainak neve államtitok.

A működési elvek és az alkalmazott módszerek a Franco-rendszer csaknem negyven éve alatt a lényeget tekintve változatlanok voltak. A különböző nevű és fokú cenzori testületekben sohasem kapott helyet a hivatásos filmesek vagy a szerzők egyetlen képviselője sem.

Az 1963-ban módosított filmcenzúra-rendelet értelmében tilos

– az öngyilkosság és az eutanázia helyeslése,

– a bosszú és a párbaj helyeslése,

– a válásnak, mint a házasságtörés intézményének, a tiltott szexuális kapcsolatnak, a prostitúciónak a helyeslése és általában mindazé, ami a házasság intézménye és a család ellen irányul,

– az abortusz és a fogamzásgátló módszerek helyeslése. Tiszteletben kell tartani a házastársi szerelem intimitását, ezért tilosak az ezt sértő képek és jelenetek. Tilos mindaz, ami bármilyen módon a katolikus egyház, annak hittételei, erkölcse és kultusza ellen irányul; mindaz, ami az állam alapelvei, a nemzeti méltóság, az ország belső vagy külső biztonsága ellen irányul; minden, ami az államfő személyére nézve sértő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 29. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7242