KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

A western

Koltai Ágnes

 

A krimi és a western művészetelméletünk fekete bárányai. Egy ideig úgy tettünk, mintha nem is léteznének, de amikor végre tudomást vettünk róluk, akkor sem tudtuk, mit is kezdjünk velük. Szemérmesen hátat fordítottunk nekik, miközben a jegyüzérek és a MOKÉP besöpörték a kasszasikerek nem csekély hasznát. Mentségünkre szolgál, hogy nem csak mi vagyunk bizonytalanok a – művészet határterületének, speciális műfajának tekintett – krimi és western megítélésében. A művészet-szociológia, -pszichológia, a dühös, jó esetben értetlen kritikák még adósok a krimi és a western több évtizedes nemzedékről nemzedékre hagyomá-nyozódó, társadalmi rétegtől, műveltségtől független népszerűségének, társadalomtörténeti, lélektani összetevőinek magyarázatával. Jobbára még ma is előítéleteink vezérelnek bennünket: a (film)művészetet a könnyű műfaj és a valódi művészet harcmezejének tekintjük, igaz, a szórakozás bocsánatos bűn. Kevés az útmutató, kiváltképp a jó, s így szakembernek, közönségnek egyaránt’nehéz eligazodni a filmek szakadatlan sorában.

A Magyar Filmtudományi Intézet és Film-archívum kiadásában megjelent western antológia – amelyet Berkes Ildikó szerkesztett – nagy hiányt pótol. Mivel ilyen könyvek ritkán jelennek meg (ez is évekig készült), joggal várhatjuk, hogy ez az összeállítás a magyar film-szakirodalom egyik fehér foltját térképezze fel. Szerencsés választás volt az antológia-forma; különböző szempontoknak, több, esetenként eltérő véleménynek ad teret.

A kötet szerzői egy dologban egyetértenek: a western egy mítosz és egy kifejezőeszköz találkozásából született, először irodalmi alakban (a vadnyugatot bemutató, dicsőítő filléres regények), de igazi és leghatásosabb formája a film. A western éltető mítosza egy véres történelmi kor jellegzetes konfliktusaiból táplálkozik: a vad-regényesre festett vadnyugat földfoglalással, népirtással tarkított meghódításából. A pionírok, a keménykötésű marcona legények valójában a tőke előfutárai, a nyugati partvidék meghódítása, a korlátlan erőforrások bekapcsolása a sza-badversenyes kapitalizmus sajátos amerikai kísérőjelensége. Amerika a „korlátlan lehetőségek hazája” lett, hősei az új gazdasági rendnek utat törő telepesek, értékei az ököljog, az állandóan füstölgő colt. A vadnyugat meghódítása (ami egyet jelentett az indiánok kiirtásával), ez az újkori népvándorlás igazolásképp megszülte a maga ideológiáját. Jung szerint a mítosz a kollektív tudat kifejezője – a vadnyugat mítosza hű tükre Amerika önismeretének. (A western kitűnő demonstrációs anyag lehetne a művészeti formák kialakulásának történetfilozófiai elemzéséhez, mivel viszonylag könnyen nyomon követhető egy történelmi-társadalmi-gazdasági jelenség ideológiai-művészeti elemmé válása.)

A western-mítosz időtállósága, népszerűsége – végül is megoldatlan rejtély az antológia szerzői előtt. Miképp a mítosz, így a western-film vonzereje sem tisztázott pszichológiailag. Ha igaz André Bazin megállapítása, hogy a western lényegét nem egyes alkotóelemeiből érthetjük meg, illetve, hogy minden formai jegyét a mélyén meghúzódó mítosz határozza meg, időtállósága nehezen megfejthető, hisz a mitológiák társadalmi struktúrákhoz kötődnek, s legnagyobb ellenségük a változás, márpedig az amerikai történelem, társadalom nem stagnált az elmúlt száz évben. Másfelől: az amerikai történelem talaján született mítosz térbeli hatékonysága (világméretű népszerűsége) is jószerivel magyarázatlanul marad. Az időben és térben lehatárolt mítosz ellenére ugyanis a western nem korlátozott érvényű. Széles körű hatását magyarázhatja a mítosz modelláló ereje.

Az 1930 és 1972 között keletkezett, nagy sikerű filmek alapján elemzi a történetileg változó western műfaját Will Wright. A stílszerű A hatlövetű és a társadalom címet viselő tanulmányban Wright a western szerkezetében lezajlott változásokat vizsgálja. A western hős- és konfliktus-típusai, egyén-közösség, és az alapvető értékek, a jó és a rossz viszonya jelöli ki egy-egy film helyét a tanulmányíró rendszerében. A tanulmány érdekes, jóllehet magán viseli a strukturalista elemzési mód minden erényét és gyengéjét – filmszerkezetek pontos leírása, jó gondolatok szintézis nélkül. Éppen ezért akár ennek az írásnak a rovására is, szívesen olvastunk volna még egy-egy jellemző részletet Jean-Louis Rieupey-rout Le western című könyvéből, nemcsak a bevezetőt, André Bazin már idézett, Az amerikai film par excellence című írását. Bazin Rieupey-rout legnagyobb érdemének egy új, a western vizsgálatában még nem használt szempont – a történelmi hűség – bevezetését tartotta. Ez a megközelítés bizonyára érdekes információkkal gazdagíthatta volna a westernről kialakult képünket.

André Bazin, Parker Taylor, Will Wright tanulmánya egy meghatározott szemszögből vizsgálja a westernt, a történeti fejezettel, a rendezői portrékkal és a filmismertetésekkel kiegészítve kapunk összképet a műfajról. Néhány érdekes és fontos láncszem azonban hiányzik, elsősorban a műfaj legéletképesebb európai válfaja – a makaróni-westernnek csúfolt – olasz western társadalmi-ideológiai gyökereinek elemzése (amit egyébként Will Wright az amerikai western esetében megtesz). Meg azután a westernt nemcsak rendezői tették naggyá, hanem színészei is, ezért elkelt volna egy színészportrémelléklet is, legalább néhány kiemelkedő egyéniségé (John Wayne, Henry Fonda, Gregory Peck, Lee Marvin, Charles Bronson). Es végül hiányolom a paródiákat is: egyedül Buster Keaton nevével találkozhatunk. Talán hely is lett volna minderre, ha egyes filmek nem ismétlődnének fölöslegesen. A legfontosabb 33 western leírása nem sokkal hosszabb, mindenesetre semmivel sem informatívabb a szövegközi filmismertetéseknél. Ha a műfaj mérföldköveit itt mutatja be a szerkesztő, számos ismétlődést kerülhetett volna el, s könnyebb, folyamatosabb lenne az olvasás is.

A magyar western-összeállítás elsősorban alapinformációkat nyújt, s ez fontos és egyáltalán nem lebecsülendő dolog. A kimondottan informatív fejezetek azonban, a rendezői portrék és a filmismertetések, mintha nem a lényegre koncentrálnának. Például ritkán, de legalábbis kivételes esetben nyújt fontos információt egy rendező családfája. De az igen, hogy megtudjuk: az ismert western-rendezők zöme más műfajban is járatos volt. Egy zárójeles megjegyzést ez mindenképpen megérdemelt volna, már csak azért is, hogy az olvasó, ha kedve van, elgondolkozhasson egy-egy művész pályafutásán.

S ha már az információknál tartunk: azt hiszem, hasznos és tanulságos lett volna, ha a Magyarországon bemutatott filmeket megjelöli a szerkesztő. Emlékek alapján és egy kis utánnézéssel kiválogathatjuk az antológiában szereplő filmekből azokat, amiket itthon moziban, filmklubban vagy a televízióban láthattunk. Mindjárt kiderül például, hogy keveset és elég esetleges választás alapján láthattunk, s hosszú lenne a – részben anyagi okokból, részben a már említett szégyenlős hátatfordításból – be nem mutatott filmek listája. A western antológia akkor lenne igazán sikeres, ha legalább a western történetének a kötetben ismertetett 33 mérföldkövét bemutatnák.

 

(A western. Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Budapest, Filmtudományi Szemle, 1980/4. 341 o.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7380