KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Először férjnél

Kovács András Bálint

 

A film munkásnő hőse negyven-valahány éves korában megy férjhez. Húsz évvel ezelőtt elhagyta a szeretője, azóta egyedül neveli kislányát, és húsz év alatt nem akadt férfi, akiben társra lelhetett volna. Azaz akadt egy, de azt a hatéves forma kislány nem fogadta el apukának, mert szőrös volt a füle. Így aztán az asszony tovább él egyedül, és tovább dolgozik becsületesen gyermekére; ugyanakkor a társkeresésről sem mond le. Lánya mégis hamarabb megy férjhez, mint ő.

De kihez? Egy naplopóhoz, aki fejébe vette, hogy filmszínész lesz, pedig tehetségtelen, és amikor ezt egy rendező a szemébe mondja, furcsamód anyósán tölti ki mérgét.

Ekkor meginog a kis család lába alatt a talaj (s nemcsak jelképesen: épp egy hajón ebédelnek, és egy szárnyashajó halad el mellettük ebben a pillanatban). Az anyának a családi béke helyreállítása érdekében el kell mennie otthonról.

Ez az a pont, ahol a rendező talán túl sokat vállalt magára: a film eddig egységesen langyos hangulata most egyszerre drámaivá válik, de úgy, hogy e fordulat emberi motívumai nem igazán meggyőzőek. A lányról annyit tudunk, hogy népitáncos, angol iskolába szeretett volna járni és szégyelli, hogy anyja edényeket mosogat egy laboratóriumban. Őt, és ifjú férjét elsősorban az érvényesülési vággyal és a fizikai munkától való berzenkedéssel jellemzi a film. Hejfic szerint mintha ezek a tulajdonságok kellőképpen megmagyarázzák azt, hogy valaki képes éjnek idején anyját saját lakásából kiebrudalni. De az anya társra lel egy vidéken élő, dolgos özvegyember személyében. És amikor hazamegy a holmijáért, otthon rendetlenséget meg a tönkrement házasságtól bánatos lányát találja, és a tévében az elérhetetlen népitánc együttes ad műsort. Képi gondolatában, hangulatában hatásos lenne ez a befejezés, ha mögötte nem lenne az a veszélyesen leegyszerűsített világkép, miszerint a boldog élethez csupán a munka megbecsülésére és jó családi életre van szükség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7401