KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Tóbiás Áron: Korda Sándor

Nemeskürty István

Nagy témáról röviden írni nehezebb, mint hosszan. Udvariasságtól függetlenül méltánylandó tehát, hogy Tóbiás Áron a majdnem áttekinthetetlenül szerteágazó, magyarul azonban jószerint hozzáférhetetlen Korda-irodalom után és ismeretében egy pár íves tömör, a lényeget megfogalmazni kívánó tanulmányt publikált. Szellemes, érdekes, a legfontosabb ismereteket közlő írás, amelyből a szakmai tájékozottsággal nem rendelkező mozinéző jó eligazítást kap Korda Sándorról. Azért is nagy dolog mindezt egyetlen rövid lélegzetű tanulmányban megoldani, mert Korda nem egyszerűen külföldre származott magyar filmrendező volt, hanem sikeres filmvállalkozó és – a második világháborúban – az angol titkosszolgálat jelentős segítője.

Tóbiás a számtalan Korda-legendából jól válogatott, a legjellemzőbbeket emelve ki. Vállalkozói tevékenységéről is szól, ami azért fontos, mert a filmtörténetek általában alig foglalkoznak a filmvállalkozók filmtörténeti jelentőségével.

Bíráló megjegyzésünk, két mozzanatra szorítkozik. Egyik, hogy keveselljük az érdemi filmelemzést, azt, hogy a szerző meggyőzzön bennünket némelyik Kordafilm esztétikai jelentőségéről.

A másik, hogy Karol Kulik kiváló monográfiája óta – és erre a monográfiára Tóbiás igen helyesen támaszkodik –, egy nagyon fontos új ismerettel gazdagodott a Korda-kutatás. 1976-ban jelent meg – majd zsebkönyv formájában 1978-ban – William Stevenson: A Man Called Intrepid című könyve, mely a szövetségesek egybehangolt második világháborús hírszerző és elhárító tevékenységével foglalkozik. A szakavatott szerző hitelt érdemlően bizonyítja, hogy Korda nem egyszer sietett az angol kormány és személy szerint Churchill miniszterelnök segítségére; például az ő közreműködésével készítették elő a Heydrich, a németek prágai helytartója elleni merényletet. Mikor Kulik könyve megjelent, Stevenson munkája még csak készült, ö tehát nem tudhatott erről, annál fontosabb lett volna azonban á magyar olvasót az újabban felbukkant tényekkel megismertetni. Amikor tehát Tóbiás azt írja, hogy midőn Korda 1940 júniusában Amerikába hajózott, és emiatt az angol sajtóban fergeteges támadás indult ellene, (86. lap) akkor, és ezt Stevenson könyvéből tudjuk, Korda azért ment Kanadába, hogy Zoltán öccsével együtt az őserdőben ál-filmstúdiót létesítsen, ahol filmforgatás látszatával a Heydrich elleni csapatot képezték ki. Bizonyos tehát, hogy Korda, amint azt egyébként Herbert Wilcox angol rendező gyanította, ilyen érdemei miatt kapta meg a „sir” címet. Alig néhány héttel a sikeres Heydrich-merénylet után – és ezt már Kulik említi könyvében – Korda a Gestapo „likvidálandók” listájára került születési adataival és londoni lakcímével.

Azért tértünk ki viszonylag részletesen erre a körülményre, mert ki tudja, mikor adódik ismét alkalom Korda Sándorról könyvet írni és e könyvről ismertetéseket publikálni.

Korda Sándornak, ennek a színes egyéniségnek a képe tehát egy kicsit megkomolyodott, sok látszat-bohémsága mögött még bizonyosan nem egy titok rejtőzik.…

Tóbiás Áron tájékozottsága és eleven stílusa szinte predesztinálja őt ilyen jellegű portrék megírására, szívesen olvasnánk tőle más magyar filmegyéniségekről is, hiszen annakidején a frissen indult Filmkultúrában is forrásértékű beszélgetései és cikkei jelentek meg e témakörből.

 

 

Tóbiás Áron: Korda Sándor. Népművelési Propaganda Iroda Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. 1980. Budapest. 89. o.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7540