KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévé-mozi és rövidfilm-mozi

A Horizont látóhatára

Palugyai István

 

A Horizont mozi bejáratánál egy középkorú párba botlottam. Éppen befelé igyekeztek. Illetve csak a férfi. A hölgy csodálkozó kérdésére, hogy mit is keresnek ők itt tulajdonképpen, természetes egyszerűséggel felelte: „Kivásároltad magad, nem? Hideg van, fáradt vagyok és különben is van háromnegyed óránk a vonatindulásig” – s azzal bevonultak a félhomályba burkolózó nézőtérre, gyarapítva a kora délutáni bóbiskoló törzsvendégek nagynak éppenséggel nem mondható számát.

1980 végén a majd két éve műsorszerkezetében megújult Híradó (azóta Horizont) moziban szinte minden nap hasonló kép fogadta a betévedőt. (Kivéve a nemrég lezajlott francia filmhét itt ritkán látott forgalmát.)

Tillai Zsuzsa, a Horizont vezetője egy éve került ide. Jegyre várakozók seregével – mint az említett francia filmhét alatt – szinte sose találta magát szembe. Mi a véleménye: az úgynevezett „átlagnéző” – ha létezik ilyen egyáltalán – vajon vállalja-e a fáradságot, hogy egy-egy rövidfilm kedvéért elzarándokoljon ide és beüljön a moziba?

– Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy egyre kevésbé. Persze ez a folyamat már régebben, a tévé térhódításával párhuzamosan elkezdődött. A világ eseményeiről szélesebb körből és főleg frissebben informál a bűvös doboz, mint a filmhíradó. A régi híradófilmek varázsa immár a múlté, s a mai – ámbár jellegükben megváltozott – produkciók nem vonzzák úgy a közönséget. A Horizont évi átlagos látogatottsága az elmúlt két évben a húsz százalék körül mozgott, s ezen belül a délelőtti folytatólagos előadásokra – ekkor mutatjuk be többek között az új Magyar Híradót – még ennél is kevesebben váltottak jegyet.

Pedig, ha jól tudom, annak idején hasonló nézőszám mellett került sor az átépítésre, mely a nagy reményekkel biztató profitváltás jegyében történt.

– Valóban. A rövid- és dokumentumfilmek otthonának szánt mozit a legkorszerűbb technikával, többek között kétszalagos tévéfilmek és keskenyfilmek vetítésére is alkalmas berendezésekkel szerelték fel, emellett szinkrontolmács berendezés segíti a nemzetközi rendezvényeket, külföldi filmnapokat. A nézőteret pedig olyan kényelmes bútorzattal látták el, hogy díszbemutatók megrendezésére is alkalmassá vált.

Ez volt tehát a külső megújhodás. A belső, a tartalmi változást jelezte volna ugyanakkor a névváltozás. A Horizont név azonban még ma sem mond sokat a közönségnek, a legtöbben nem is igen tudják, melyik moziról van valójában szó.

– Sajnos ezt magam is gyakorta hallom. Pedig a Horizont név a szélesebb választék, a nézők látóhatárának kitágítása, e reális közművelődési cél jelzése érdekében született. Arról volt szó ugyanis, hogy az új műsortervbe a szakma összefogásával gazdag filmanyagot válogatnak össze a régi és új rövidfilmekből, archív filmekből, fesztiváldíjas és főiskolás alkotásokból, valamint a dokumentumfilmekből és más kísérleti jellegű produkciókból. A mozi rövidfilmműsorát a hazai és a nemzetközi eseményekhez is alkalmazkodva kéthavonként előre állították össze. Létrehozták a Horizont Filmszínház Tanácsadó Testületét, melyben a Filmfőigazgatóság, a Fővárosi Tanács, a MOKÉP és a rövidfilm-stúdiók képviselői vettek részt.

S mit kapott mindezek eredményeként a közönség?

– A program vitathatatlanul kibővült. Délelőtt az újonnan megjelenő rövidfilmek és a híradó futott, délután tematikus kisfilm-összeállítások és egyes rendezők életművét bemutató sorozatok voltak műsoron, az este pedig a hosszabb dokumentumfilmeké és a dokumentarista játékfilmeké lett. Igazán sikeres, mindezek ellenére azonban csupán néhány kampány-műsor volt, mint a tavalyelőtt megrendezett Sportfilmfesztivál, a Rátóti Humorfesztiválhoz kapcsolódó rajzfilmsorozat, a Pannónia Filmstúdió időről időre prolongált rajz- és animációs alkotásai, illetve néhány olyan dokumentumfilm, mint a Sebességláz, a Karate, vagy a Madarak is, a méhek is. A többi műsor sajnos lényegesen alacsonyabb érdeklődést keltett.

Ha a sikertelenség okait elemezzük, a közönség tartózkodása mögött valószínűleg több, a propaganda és a filmforgalmazás gyengéire utaló jellegzetes tünetre ismerünk. Próbáljuk sorra venni ezeket a napi műsorok révén.

Az új rövidfilmekkel az a fő gondunk, hogy a MOKÉP néhány hónapja ezeket a fővárosban is örökre egy-egy nagyjátékfilmhez kapcsolja. Így aztán a friss alkotásokat a bemutatás előtti néhány hétre kaphatjuk csak meg, amikor még ismeretlenek. S ha a nagyfilm megbukik, szükségszerűen ugyanez a sorsa a hozzákapcsolt rövidfilmnek is. A régebbi rövidfilmekkel viszont kópia-gondjaink vannak. A stúdiók megküldik ugyan az utóbbi tíz év termésének listáját, de a válogatásnál gyakran kiderül, hogy a kiszemelt filmből egyszerűen nincsen lejátszható kópia. Ez főleg a délutáni sorozatok összeállításánál okoz gondot. A következő fázis: a propaganda. Máig sem sikerült kiderítenem, vajon a népszerűsítés színvonalának emelése mennyiben anyagiak kérdése és milyen mértékben az elhatározásé. Többször kértünk megfelelő fotóanyagot a műsorokhoz, de gyakran még tartalmi leírást sem kapunk. Mi, amit itt lehet, megteszünk; színes grafikák hívják fel a bejárat fölött a műsorra a járókelők figyelmét, de hát ez édeskevés...

Pedig jobb szervezéssel, színesebb műsorral bizonyára ide lehetne szoktatni a közönséget. Ez akkor derült ki, amikor néhány hosszúdokumentumfilm az országos hálózatban történt viszonylag gyors lefutása után a Horizontban élte meg reneszánszát, bizonyítva, hogy akad még közönségréteg, amelyik figyeli, hogy mit vetítenek a Dohány utca sarkán. A két év előtti tervek között több más elképzelés is szerepelt a műsorválaszték bővítésére. Az ötletek, javaslatok többsége azonban csak terv maradt. A kudarc okaira Mátyás Jánosnétól, a FŐMO filmforgalmazási igazgatóhelyettesétől kértünk választ:

– Főként anyagi és jogi problémák miatt nem sikerült mindeddig a fesztivál-nyertes rövidfilmeknek és a főiskolások vizsgafilmjeinek a bemutatása, s a Filmtudományi Intézettel sem tudtunk megegyezni az archív filmemlékek alkalmankénti vetítése ügyében. Szegényes a külföldi filmválaszték is. Mára jóformán a második magyar filmek mozijává vált a Horizont. A népszerű-tudományos filmek piacán bár mind a választék, mind a nézők érdeklődése igen nagy, ám a MOKÉP 1968 óta tőkés országokból szinte egyáltalán nem vásárol ilyen műfajú filmeket. Pedig a rendelkezésre álló filmválaszték fölfrissítése igencsak időszerű feladat, hiszen a tudományos tárgyú rövidfilmek mind témájuk, mind előadásmódjuk miatt gyorsabban avulnak a játékfilmeknél, s a kópiák minősége is hamarább válik lejátszásra alkalmatlanná.

Milyen a filmkészítők viszonya a dokumentum- és rövidfilmek állítólagos otthonához?

– Felemás. Néhányan valóban a magukénak érzik a Horizontot, főleg a Balázs Béla Stúdió és a Pannónia Filmstúdiók rendezői közül. Volt néhány sikeres rendezői est is, de akadnak dokumentumfilmesek, akik nem kívánják filmjeiket ebben a körúti moziban bemutatni. Számukra, úgy tetszik, presztízskérdés, hogy filmjük hol kerül először közönség elé, s a Horizont-beli bemutatót – bár a mozi éppen az ilyen típusú filmek fóruma lenne – szinte lefokozásnak vélik. Pedig a másutt „nehezen forgalmazható”, – kevés nézőt vonzó dokumentumfilmek itteni viszonylagos sikersorozata bebizonyította, hogy van létjoga egy ilyen sajátos profilú mozinak a fővárosban.

A Horizont mozi programját a FŐMO-nál Soós Éva állítja össze. Ha valaki ismeri a film-választékból adódó problémákat és lehetőségeket, ő bizonyára.

– Kevés az új rövidfilm. A kéthavi tervbe 15–20 alkotás kerül. Ezeket kell beosztanunk az egyórás műsorokba. Mivel azonban 8–9 hétre ez a mennyiség általában kevésnek bizonyul, a programot régi alkotásokkal kell „felhígítanunk”.

Honnan kapják a filmeket?

– A Népszerű-tudományos és a Dokumentumfilm Stúdió a fő termelők, s ritkán a Propaganda Stúdió is szállít. Ám nem tőlük kapjuk a filmeket, hanem a MOKÉP-től. Ez főleg a propaganda szempontjából kedvezőtlen, mert így sokszor csak késve szerzünk tudomást a készülő alkotásokról. A régi filmeket – már amelyik nincs nagyfilmhez kapcsolva –, téma szerinti összeállításokban, listákról választjuk ki. Ilyen témák többek között a Népszokások, az Állatvilág, vagy a Könyvnyomtatás története sorozat. A Magyar festők képei összeállítás darabjait két éve folyamatosan mutatjuk be, de ugyanarra a filmre még nem került kétszer sor. Jó az is, hogy a MOKÉP közművelődési filmtárából is válogathatunk. E lehetőséget valóban kihasználni azonban csak akkor lehetne, ha az iskolák is felfigyelnének rá. Ám az iskolaigazgatók a délelőtti előadásokra természetein nem engedik el a gyerekeket, délután pedig a pedagógusok vonakodnak a mozilátogatástól.

Az 1981-es év elején ismét új színnel gyarapodott a Horizont mozi műsora.

A két évvel ezelőtti tervben már szerepelt egyik javaslat vált valósággá: a Lapkiadó Vállalat közreműködésével a régi profil megtartása mellett tévé-mozi is lett a hajdani Híradó. A társadalmi gondokat föltáró, a közéleti gondolkodást serkentő televíziós filmek későbbi mozibemutatását mindeddig különféle anyagi és jogi problémák akadályozták, ám a január 14-i díszelőadással, úgy tetszik, most mégis megindult valami. Érdekes kísérlet kezdődött: vajon bemegy-e a közönség egy olyan műsorra, amelyet már látott a tévében, vagy éppenséggel csak hallott róla?

– Mi is kíváncsiak vagyunk rá – mondja a FŐMO igazgatóhelyettese. – A televíziósok azt remélik, hogy személyesebb jellegű kapcsolatiba kerülhetnek a közönséggel a mozivetítések révén.

– Most talán kibővül a vetíthető rövidfilmek köre is?

– Külföldi televíziós rövidfilmeket, a Kisfilmek a nagyvilágból sorozat filmjeit sajnos ezután sem vetíthetjük (szerzőjogi okokból). Az első negyedév kísérleti programjában Vitray Tamás Ötszemközt című portrésorozatának darabjai és más, korábban készült tévé-filmek szerepelnek. A későbbiekben azonban valószínűleg lehetőség nyílik riportok, szórakoztató műsorok, képzőművészeti és gyermekműsorok vetítésére is. Két előadást tartunk, este hét is nyolc órakor. A tervekben a műsorok bemutató előtti vetítése is szerepel (közönség–alkotó találkozókkal, vitákkal összekapcsolva, ami alkalmakat, ötleteket adhat a filmek készítőinek akár a sugárzás előtti utolsó korrekciókra is. A közönség a rendszeresen megjelenő műsorfüzetből tájékozódhat a programról, s a műsor összeállításánál a nézők kívánságait is figyelembe vesszük. A tévémozi ügyét a nézők és a filmkészítők „közös vállalkozásává” szeretnénk tenni. De azt is reméljük, hogy ezzel egyszersmind új és sikeres fejezet kezdődik a Horizont mozi, s ezen keresztül a rövidfilm-forgalmazás történetében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 28-29. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7551