KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Farkas

Hungler Tímea

Az idei nyár amerikai sikerfilmjében a személyiségzavar különösen teliholdas éjszakákon tombol, és harapás útján terjed. Tömörebben: szedi áldozatait a farkasember! A kezdeti kockákon még férfiasan gyapjas Jack Nicholson – miután megmarja egy ronda szürke farkas – egyre szőrösebbé és ordasabbá válik.

Az evolúciós elbizonytalanodás nem csupán a külsején hagy nyomot, de a táplálkozási szokásaiban is. Az út a mogyorós kenyértől vezet egészen a hűtlen feleségig; közbülső állomásként megemlítendő még egy őzgida, valamint egy galeritag (ez utóbbi nem lehetett túlzott gasztronómiai élmény, mert csupán két ujját harapta le).

A farkas természetesen csak Piroska mellett érezheti magát teljes értékű (farkas)embernek. Michelle Pfeiffer emlékeztet is annyiban a mesebelire, hogy nagymamája (itt apukája) az erdő szélén lakik, múltja azonban már nem nélkülözi az ellen-idilli elemeket. Gyógyult narkomán, aki egy halott anya és egy öngyilkossá lett skizoid öcs emlékével él együtt. A változtatás igénye ennyi frusztráció után érthető; egy farkas mégiscsak szórakoztatóbb társaság!

A hosszú távú boldogság – köszönhetően annak, hogy a filmben tízpercenként holdtölte van – kivitelezhetetlen. A hullák és a megharapottak száma egyre nő, ami felettébb gyanússá válik a rendőrségnek; ki is szállnak. Ráadásul a darwini késztetés is fokozódik. Bármennyire proteintől dúsított hát Michelle Pfeiffer hajrengetege, Nicholsont már hívja a vadon szava…! Megy is, négykézláb bevágtat az erdőbe, bizonyításképpen: micsoda egy állat!

Kétségbeesni azonban nincs okunk; időközben a hősnőben szintén elharapódzott az állati DNS, nincs akadálya a heppiendnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=758