KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fábri Zoltán

A Rio de la Plata mentén

Jancsó Miklós

Harminc évvel ezelőtt Hámori Ottó, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós képviselte a magyar filmet az argentin fesztiválon, Buenos Airesben.

Elmúlt éjfél. Kopogtak.

– Tessék.

Oszi jött be, kinyitotta az ablakot.

Sütött a hold. Tengernek láttuk a folyót. Eltűnt a túlsó part.

A torkolat se volt messze.

A szállodát úgy építették, hogy az Atlantit is látni lehessen. A szerencsésebbek ablaka arra nyílott. Az enyém nem.

Oszi nehezen szedte a levegőt. Hörgött, sápadt volt. Félt?

– A vízen jár – mondta.

– Hülyéskedsz? Jézus szokott a vízen járni.

– Esküszöm, hogy láttam. Láttam ezzel a két szememmel.

A vízen nem volt semmi.

Mégis, mintha a távolban lebegett volna valami. Fehér pont. Vitorla?

– A fehér szmoking van rajta.

A Háfilm fehér és színes szmokingokat béreltetett nekünk. „Dél-Amerikába nem utazik az ember nyári szmokingok nélkül.” (Egyszer vettük fel, azt hitték, mi vagyunk a tánczenekar.)

– Nyugodj meg – mondtam. – Igyál egy kortyot.

Teletöltötte a vizespoharat. Bírta. Nagydarab fiú volt.

Kiment.

 

*

 

Hivatásos utunk privilégium volt, meg jutalom, meg buli, meg minden.

Meg szerencse.

A következő holdtöltén a Szajnát láttuk az ablakból.

És akkor én is megláttam.

Ment a vízen.

Kiálltunk a folyosóra. Megvártuk.

Mezítláb volt. A szőnyegen még kora reggel is ott voltak a víznyomok. A fehér szmoking alatt nem hordott inget.

Mosolygott. Nem volt se zavart, se sértődött.

– Ha holnap tiszta lesz az éjszaka, ti is jöhettek.

Oszi röhögött. Legyintett. Kiitta a vizespoharat. Színültig volt Jim Beannel. Becsapta maga mögött az ajtót.

Ő meg rátette a kezemre a fejét.

A szentképek Jézusától látta?

 

*

 

Egyszer levitt a Dunára.

A Lánchíd és a Sziget között jártunk a vízen. Némán.

Aztán a Hold felhőbe bújt.

Hazamentünk.

Azóta le-leszaladok a Duna vizére. Egyszer-kétszer a Szabóval meg a Makk-kal. Néha hárman együtt. Hordjuk a fehér szmokingot.

Ilyenkor ott megy előttünk Fábri.

Meg Radványi. Meg Máriássy. Fábri van közelebb.

 

 

In memoriam Fábri Zoltán

1994. augusztus


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 08. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=763