KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Suksinról, múltidőben

Veress József

Vaszilij Suksin reneszánsza folytatódik. A kivételesen sokoldalú művész hazájában egyre-másra látnak napvilágot munkáinak újabb kiadásai; filmjeihez csillapíthatatlan érdeklődéssel zarándokolnak a mozinézők; az utóbbi években mind gyakrabban tárja az érdeklődők elé a különféle vizsgálódások tapasztalatait a Suksin-filológia (ami ezzel olykor egyet jelent: a Suksin-filmológia).

Nemrégiben új könyv jelent meg Moszkvában, az Iszkussztvo kiadó gondozásában Suksinról, a művészről és az emberről. Az összeállítás részben tanulmányokat, részben visszaemlékezéseket tartalmaz. Jellege és funkciója hasonló az orosz-szovjet irodalom kiválóságainak életét, munkásságát, kapcsolatait felidéző sorozat évtizedek óta kedvelt darabjaihoz: címéül a puritán Suksinról helyett a kifejezőbb Suksin a kortársak emlékezetében szavakat is választhatták volna.

Apropó szerkesztés: a munkára olyasvalaki vállalkozott, aki talán másoknál illetékesebb a mérlegkészítésre: Fedoszejeva-Suksina, a feleség és alkotótárs, a Suksin-örökség avatott sáfára.

A jellegzetesen suksini szemlélet eredőit kutatja valamennyi magvasabb tanulmány szerzője. Szergej Geraszimov a színészként is csillogó író-rendező sajátos látásmódjának eredetiségét hangsúlyozza A népművész című bevezetőjében. Figyelemre méltó Konsztantyin Rudnyickij Próza és mozivászon című esszéje. Alapgondolata a következő. Suksin filmművészete a prózáéval azonos tőről sarjad – folytatásnak és variációnak egyaránt tekinthető. Hogyan lehet eljutni a faluból a városba? – ez a kérdés foglalkoztatta a leginkább a korán eltávozott, társadalmi felelősségtől áthatott filmes irodalmárt. Hasonló gondok nyomasztják hőseit; az „átmenetiség” konfliktusa számos művének középpontjában áll. Rudnyickij hangsúlyozza – s a kiadvány más helyein is olvashatunk arról –, hogy Suksin nem idealizálta a falut. A kritikai alapállás különösen érettebb munkáiban készteti dohogásra, fejtegeti a Suksinról című antológia másik szerzője, az író Suksin pályájának állomásait rekonstruáló Lev Annyinszkij. A tétel, melyet szerzőnk bizonyít, frappáns: A hatvanas évek Suksinja a parasztért hevült. A hetvenesé – az emberért. Amaz közeli hozzátartozó volt. Ez – mindenki. Neja Zorkaja a szereposztás eszmei mozgatórugóit és a folyton gazdagodó művészi eszköztár forrásait veszi számba élvezetes eszmefuttatásában.

A szovjet filmszínészek filmográfiája ritkán terjedelmes. Még a legnépszerűbbek (a csúcson levők) sem nagyon vállalnak többet évi egy-két szerepnél. A forgatási idő is lényegesen hosszabb, mint másutt. Vaszilij Suksin összesen 24 filmben játszott – jóllehet ez csupán mellékes „státusa” volt. Nem nehéz elképzelnünk lobogásának önemésztő tempóját, életvitelének fantasztikusan gyors ritmusát.

Az emlékezők – micsoda névsor (!): Szergej Bondarcsuk, Valerij Ginzburg, Leonyid Kuravljov, Jevgenyij Lebegyev, Jurij Nyikulin, Gleb Panfilov, Olga Rumjanceva, Nyina Szazonova, Vszevolod Szanajev, Georgij Tovsztonogov, Mihail Uljanov, Marlen Hucijev, Igor Hucijev és Bella Ahmadullina – kivétel nélkül hajdani találkozások, együttes tervezgetések és közös örömök (vagy éppen kudarcok) részleteit elevenítik föl általában oldott hangvételű írásaikban: A Suksin-portréhoz szolgáltatnak figyelemre méltó adalékokat. Közben – csak úgy „mellékesen” – filmeket, jeleneteket, képsorokat, mondatokat is elemeznek. Kár lenne tagadni: valamennyien elfogultak, mikor barátjukról és pályatársukról szólnak – de az vitathatatlan, hogy mindegyikük jelesre vizsgázna Suksinból. E sorok írójának leginkább a színész Kuravljov fájdalomtól elcsukló mondatai nyerték meg tetszését (főleg, amikor és ahogyan Suksin naivitásáról beszél); érzékletes és baráti emóciók fűtötte Gleb Panfilov „főhajtása”; Tovsztonogov a filmes Suksinnak a színházzal való kacérkodásairól tár elénk érdekes – s eddig jobbára ismeretlen – tényeket.

A Suksinról című kötet a szovjet filmszakirodalom jelentős eseménye. Viszonylag kevesen juthatnak hozzá: mindössze 25 ezer példányban jelent meg. Nem kellene részben vagy egészben lefordítani magyarra?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7777