KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagy álom

Koltai Ágnes

A negyvenes években az amerikai filmpiacot elöntötték a krimik. Többek között D. Hammett és R. Chandler regényeit is megfilmesítették. A nagy álom 1946-ban Faulkner forgatókönyvírói közreműködésével, Howard Hawks rendezésében került a közönség elé. A „fekete széria” filmjei a háborús évek bizonytalan, kiábrándult, cinikus hangulatát tükrözték.

A nagy álom mostani feldolgozása Michael Winner rendezésében semmilyen életérzést nem tükröz, ráadásul ügyesen meghamisította Chandler szemléletét, társadalomábrázolását. Chandler a bűnözést nem az alapjában jó világot megfertőző rossz cselekedetnek fogja fel, hanem az amerikai gazdasági-társadalmi viszonyok szükségszerű következményének. Itt viszont maradt egy jól öltözött, érzelgős Marlowe, aki legfeljebb morcos lenne és ejnye-ejnyét mondana, ha elgondolkozna mindazon, amivel bagóért végzett munkája során találkozik. De ez a bonyolult feladat nem jutott osztályrészéül, csak szellemeskedő összekötőszövegek felmondása.

Chandlert nehéz megfilmesíteni, mert nem hagyományos krimiket írt: nem gyilkos és okos nyomozó küzd egymással, nem a logika és a pszichológiai ismeretek vezetnek a bűntények megfejtéséhez, ezért a néző nem azonosulhat a hőssel (a gyilkossal vagy a nyomozóval), nem izgulhat a rejtély megfejtéséért. Winner A nagy álmot szokványkrimiként próbálta átültetni filmre, így mind kriminek, mind Chandler-adaptációnak unalmas mű született. A bűncselekményeket unatkozó gazdag leánykák követik el, Marlowe pedig egy kerületi kapitányság zsarujához méltóan szaglászik a tettesek után. Magánnyomozó létére egyáltalán nincs konfliktusa a rendőrséggel, és a dörzsölt fiúk sem haragszanak rá komolyan. Nem csoda, ha könnyedén és mosolyogva arat győzelmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7874