KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tajga császárának végnapjai

Bende Monika

Bevallom, gyerekkoromban elfordultam egy ilyen filmcím olvastán; bár a hatvanas évek legelején kezdtem moziba járni, azért még nekem is kijutott az ellenséges ügynökök, kulákok, nacionalisták cselvetéseiből a filmekben. De Gajdart nem ismerem, nekem már nem volt kötelező olvasmány sem a Timur és csapata sem a Csuk és Gek. Úgy mondják írójuk nem volt híján a tehetségnek: ezek a könyvek nem hemzsegtek a „szovjetellenes bérencektől”, holott korának irodalma szorgosan termelte őket.

Arkagyij Petrovics Golikovról szól ez a (gyanús című) film, a tizenhét éves ezredparancsnokról, írói nevén Gajdarról. Hál’ istennek ez a legeslegutolsó kockákon derül ki, így nem bosszantóak az életrajzi filmek vélt, vagy valóságos belemagyarázásai. (Még utólag is nehezen ugrott helyére, hogy miért ízlelgeti a fiatal tiszt oly kedvtelve a hakasz „gajdar” – hová – szót.) Végül is kedves film ez és semmivel sem marad alatta a nyugati kalandfilmek profizmusának – ámbár nincs híjával azok hibáinak sem.

1922-ben a távol-keleti Jenyiszej körzetben Golikov (Gajdar) a hakaszokat maga mellé állítva tönkreveri Szolovjov bandáját, világgá kergeti a „tajga császárát”. Ez a Szolovjov minden csavarintás ellenére sematikus figura: ő a kalandfilmek népmeséi gonosz embere; Golikov pedig a furfangos eszű legény. (Érdekes, hogy a mesemondók mennyire bíznak a fiatalokban.) A számunkra újonnan felfedezett tajga nemcsak szép (akár az amerikai kanyonok), de karakterizálja is az érdekes, szép arcú hakaszokat.

Friss tempója, Andrej Rosztockij mai magabiztossága kölykösen fiatalossá teszi a filmet. A nyolc-tizenévesek, úgy gondolom, ezért azonosulnak majd a figurákkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7950