KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Amerikai anzix

Zalán Vince

1975-ben rendezte Bódy Gábor az Amerikai anzixot. Filmjét a Balázs Béla Stúdió műhelyében forgatta; a mű a rendező első játékfilmje.

1976-ban mutatták be a filmet Magyarországon. A magyar filmkritikusok különdíjjal fejezték ki elismerésüket.

1976 őszén az Amerikai anzix elnyeri a Mannheimi Nemzetközi Filmfesztivál fődíját.

1980 nyár elején Bódy Gábor filmjét bemutatja a Magyar Televízió. (Reméljük, ezt a bemutatót még jó néhány Balázs Béla Stúdióban készült film sugárzása fogja követni.)

A film hősei az 1848–49-es magyar szabadságharc egykori katonái. Amikor a néző megismerkedik velük – a krími háború, az olasz függetlenségi küzdelmek után – már az amerikai polgárháborúban harcolnak, az északiak oldalán. Emigránsok s a szabadság megszállottal, a forradalom nemzetközi országútját járják. Persze, több mint negyedszázaddal a magyar szabadságharc után, egyre fáradtabban, egyre magányosabban, egyre talajt vesztettebben. Szabadságharcosok, haza és forradalmi helyzet nélkül. Egyiküknek, Boldog századosnak már csak arra maradt ereje, hogy elinduljon hazafelé, mert meghalni csak otthon lehet. Forradalmiságát felőrli a honvágy. Másikuk, Vereczky főhadnagy pedig, a hőstettet, pontosabban a virtust kergeti szüntelen. Ez lesz számára a legfontosabb, – míg le nem zuhan egy ötven láb magas hintáról. A forradalmak utáni, megváltozott történelmi időkhöz a tulajdonképpeni főhős, a racionalista Fiala János, mérnök-őrnagy, térképész, képes a legjobban alkalmazkodni: állást vállal a Pacific vasútnál. Bódy Gábor sajátosan archaizáló, olykor szándékoltan „hibásan” megfogalmazott levelezőlapja nemcsak a múlt századi magyar emigráció kevéssé ismert drámájáról tudósít, de arra is ösztönöz, hogy elgondolkodjunk a történelem kihívását különbözőképpen „megválaszoló” egyéni sorsokon. Talán lesz olyan néző is, akinek – az Amerikai anzixot látva – eszébe jutnak azok a szabadságharcosok is, akik nem emigráltak, akiket nem találtak meg Ráday perzekútorai, akik itthon maradtak. Lelkükben 48 eszméivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8219