KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

36

Vízer Balázs

 

A címbéli szám a párizsi főkapitányság címére utal, ami a Quai Des Orfevres 36. alatt található. Itt dolgozott Maigret felügyelő, és Jean Gabint is számos szerepe kötötte ide, szóval lehet tudni, hogy ez akkor most egy igazi zsarumese lesz. Márpedig vagy húsz éve nem láttunk ilyet, amióta Alan Delon megöregedett és parfümöket árul, szóval ambiciózus projektről van szó, annál is inkább, mert maga a rendező is egy volt zsaru, aki egy másik volt zsaru visszaemlékezéséből készítette a filmet.

Olivier Marchalról tudni lehet, hogy már rendőri pályafutása alatt színjátszóleckéket vett, Michael Mann a példaképe és nagyon készült a filmes bemutatkozásra, nem véletlen, hogy a jelenlegi francia filmgyártás két legnagyobb nevét szerezte meg a két főszerepre. Csakhogy a jócskán túlértékelt Daniel Auteuil és a virágkorán rég túl járó Gérard Depardieu csak súlyt és stílust adnak a filmnek, de irányt nem. Vagyis túlbonyolított és komoly dramaturgiai hibákkal terhelt történetet követhetünk, amely két rivális rendőri egység, a bűnmegelőzés és a taktikai osztag – vagy fordítva? – vezetőjének küzdelméről szól. Vrinks felügyelő (Auteuil) a munkája megszállottja, és ahhoz, hogy az igazán veszélyes bűnözőket elkapja, a kisebb halakat futni hagyja. A kiüresedett Klein felügyelő (Depardieu) erőszakos karrierista, aki nem válogat módszereiben, Vrinks pedig az útjában áll, de személyes elszámolnivalójuk is van.

A két rendőrportré nem is lenne rossz, de egyik sem kap igazi mélységet, a film elején még komolyan vett, izgalmasnak ígérkező nyomozás pedig gyorsan légüres térbe kerül és véletlenszerűvé válik, majd elfelejtődik. Hiába a sok fekete bőrkabát, a füstös bárokban elfogyasztott több liter konyak, az aggódó rendőrfeleségek és hőseink bánatos nézése, a francia zsarufilm igazi visszatérésére sajnos még várnunk kell.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8247