KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Japán szerető

Strommer Nóra

 

A japán szerető címe merőben mást sejtet, mint amit a film nyújt, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az egzotikus japán szexkultúrát övező képzeteket. Még csak nem is a szépséges távolkeleti pillangó találkozik a nagy fehéremberrel, hanem egy flegma ausztrál nő egy udvariaskodó, töketlen japán férfivel. A rendezőnő, Sue Brooks kezdetben megkapaszkodik a kultúrák ütközése esetén elővehető szereotípiákban, melyek nem a komikum forrásaként szolgálnak, inkább borzasztóan kínossá teszik a filmet, olyannyira, hogy nehéz eldönteni, hogy a film rossz, vagy a színészek kiváló játékának eredménye az átütő ellenszenv (az ausztrálok mindenesetre 2003 legjobb hazai filmjének tartották). A furcsa pár kettesben vág neki a hozzáértéssel fotózott köves-bokros, embertelen szépségű ausztrál kontinensnek. Hiromitsut lenyűgözi a sivatagi táj, mely a hazai kötöttségek alól való ideiglenes felszabadulással kecsegtet. Hipnotizálja a kontinens, melyen – hazájával szemben – a természet igen bőkezűen bánt a térrel. Egyre beljebb viteti magát a kősivatagba, ahol kettejükön kívül egy lélek sem kerül a kamera látószögébe. Csak a kövek, az égbolt hatalmas kupolája, és az emberpár. Sandy eleinte halálos közönnyel kíséri Hiromitsut spirituális utazásán. Toni Colette meggyőzően alakítja az értetlen buta libát, aki egy a film által nem teljesen tisztázott belső fordulat következtében átveszi az irányítást, és rituálisan, férfinadrágban bújik az addig utálatos ferdeszemű ágyába. Kapcsolatuk halálos csapást mér a sztereotípiákra. A bukolikus idill azonban nem tart soká, mielőtt a film teljes unalomba fordulna, hirtelen lefejezi magát, és a hosszú alapozás után kezdetét veszi maga a film, a naturalista tragédia, mely minden valószínűség szerint a legkérgesebb szívű nézők torkát is megszorongatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8248