KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Twist Olivér

Békés Pál

 

A jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Ez azért mégiscsak megnyugtató. És talán ez az egyetlen megnyugtató Roman Polanski új Twist Olivér-adaptációjában, mely a filmográfusok szerint a 20-as sorszámot viseli a népmesévé lényegült, újra és újra elbeszélt Dickens-regény filmfeldolgozásainak sorában.

A Twist Olivér komor történet, mely legalább részben elkerülte a szokásos felületes csúsztatást: ha gyerek szerepel benne, nyilván gyerekeknek szól. Erről szó sincs, noha ennek legmeggyőzőbb bizonyítéka nem a józan ész, csupán egy közvetett bizonyíték: lám, nem készült belőle Disney-rajzfilm.

A lelencfiú történetébe Charles Dickens belezsúfolja a – kortársának regénycímét kölcsönözve – „megalázottak és megszomorítottak” életének minden stációját, és ugyan ki lehetne kiszolgáltatottabb, ki lehetne legkönnyebb céltáblája a gonoszságnak, mint egy gyerek?

A néző, aki valamelyest tisztában van Roman Polanski pályájával, vagy látta előző filmjét, A zongoristát, arra gondol: Twist Olivér szorongattatásának históriájában legalább részben és áttételesen saját kálváriáját, a Holocaust-Lengyelországban töltött gyerekkorát is belevitte a rendező.

A Ronald Harwood jegyezte szakszerű forgatókönyv pontosan követi a regény legfőbb szálát, s így kellő hangsúly kerül a Dickens-panoptikum egyik legemlékezetesebb figurájára, Faginra. A gyerekbandát trenírozó zsebtolvaj-király kemény kihívás Polanski számára és talán éppen ezért vállalkozott a regény 20. filmrevitelére. Dickens Faginja ugyanis zsidó, a kor antiszemita kliséinek gyűjteménye, ábrázolása épp annyi gondot vet fel, mint Shakespeare Shylockjának színrevitele. A feladat színészóriást kíván, és amiként az 1948-as feldolgozásban Alec Guinness játszotta a szerepet, most Ben Kingsley küzd meg Faginnal. És győz. A többiek, beleértve a címszerepet alakító korrektül angyalarcú Barney Clarkot, és a Bill Sykest, a tépettarcú gyilkost formázó Jamie Foremant a követelményeknek megfelelően egysíkúak – a filmre vitt téziseknek már csak ez a sorsuk. Ben Kingsley viszont él lehetőségeivel: mohó, fenyegető, rettenetes, olykor szánalomra, végül kivégzése előtti tébolyrohamában már-már szeretetre méltó.

Rajta kívül Sykes fehér kutyáját őrzi majd az emlékezet, a síkosan fehér, rózsaszín pofájú vérbullt, mely kísértetként bolyong a filmben, és egy másik Polanski-pecsétet üt a történetre: a kutya révén a vaskos londoni ködben földereng a horror.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8460