KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Első a szerelem

Kárpáti György

 

Ha Antonioni-filmet nézel a moziban, szerelemre találsz. Ezzel a nem éppen hétköznapi megállapítással kezdődik Ben Younger filmje, melyben a kilencévi házasság után frissen elvált 37 éves hölgy és a társasággal a moziba érkező 23 éves srác is a kettős Antonioni-vetítésre vált jegyet (Nagyítás, Zabriskie Point), bár az olasz direktor egzisztenciális kérdéseket feszegető filmjeinek hősei nem is annyira a szerelmet kutatják. Bár, ha jobban belegondolunk, az Első a szerelem főszereplői sem kizárólag életük párját keresik, s ilyetén módon működőképes az asszociáció.

Kérdés persze, hogy valaki eljut-e a felismerésig, ebben az első pillantásra valóban felszínes, olcsó romantikát kínáló amerikai vígjátékban. Férfi főhőse már nem diák, de még nem is kész felnőtt, családja és álmai között ingadozó fiatal, míg a 37 éves elvált asszony (Uma Thurman) az igazi férfi keresése és egy vágyott baba születése között őrlődik. Kettejük között a nem ismert kapocs – az ezúttal is nagyszerű – Meryl Streep, aki a nő pszichológusa, a fiú anyja, ám erre a következtetésre csak a néző jön rá tíz perc után, a szereplőknek egy órára van hozzá szükségük. Pontosabban csak a szerelmespárnak, mivel a pszichológus anya a hallottak alapján hamar rájön, hogy az ő csemetéje szűrte össze a levet a 14 évvel idősebb és ráadásul nem zsidó asszonnyal, aki már eme két szempont alapján sem éppen ideális menyjelölt a számára. Anyai ösztönei és szakmai etikai kérdések között vívódva igyekszik objektív maradni, ám a kapcsolat nem futó kalandnak tűnik, ami még jobban elbizonytalanítja egyik és másik énjét.

Az Első a szerelem lehetne afféle modernizált Diploma előtt, vagy esős-kelős tinivígjáték-féle, de egyik sem lesz. Intelligens romantikát, hús-vér karaktereket, csipetnyi humort kapunk, s a film meglepően őszinte távolságtartással beszél mindhárom szereplőről, anélkül, hogy bármelyiket megítélné. S igen, ilyen is akad: az utolsó pillanatig kétségünk lehet a film befejezését, s a mindig vágyott (?) happy endet illetően. Mint az életben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8527