KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: Film, színház, valóság Halász Péter
• Jancsó Miklós: Nix
• Grunwalsky Ferenc: A szem nem alhat A látás egyeteme

• Bikácsy Gergely: Földim Rossellini emlékére
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Diktatúra és divatja Disztópiák évszázada
• Kovács Marcell: A rossz álarcában V mint vérbosszú
• Varró Attila: Át a labirintuson Tükörálarc

• Beregi Tamás: Atlantisz túl mélyen van Elsüllyedt civilizációk
FESZTIVÁL
• Kubiszyn Viktor: Alvó medvék álmai Berlin

• Csillag Márton: Négy fickót három golyóval Mi újság, Tiger Lily?
• Takács Ferenc: A csillagok teniszlabdái Meccslabda
MULTIMÉDIA
• Bori Erzsébet: Kétszer lépni egy folyóba Dunai exodus: film és kiállítás
• Strommer Nóra: Digitális varázstükrök Interaktív média
• Reményi József Tamás: Nem bámulni nem lehet Magyar plazma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Bábeli panelek Lazarescu úr halála
• Vincze Teréz: Egy másik sziget Az íj
• Varró Attila: Szavatossági idő A vadság napjai
• Hungler Tímea: Párizsi skizó Caché
• Reményi József Tamás: Fűtő nélkül A halál kilovagolt Perzsiából
KÖNYV
• Kelecsényi László: Lexikon-lakás Magyar Filmlexikon
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Lemming
• Hungler Tímea: Transamerica
• Ardai Zoltán: A bajusz
• Wostry Ferenc: A sziklák szeme
• Köves Gábor: Maradj!
• Dercsényi Dávid: Bab’ Aziz
• Hámori Dániel: Soha ne mondd, hogy soha
• Géczi Zoltán: Hét kard

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Transamerica

Hungler Tímea

Transamerica – amerikai, 2005. Írta és rendezte: Duncan Tucker. Kép: Stephen Kazmierski. Zene: David Mansfield. Szereplők: Felicity Huffman (Bree), Kevin Zegers Toby), Fionnula Flannagan (Elizabeth), Elizabeth Pena (Margaret). Gyártó: Belladonna Production. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

Lett légyen homo-, bi- vagy transz-, az átlagostól eltérő szexuális orientáció taglalása mindig is vesszőparipája volt a filmeseknek. A témával foglalkozó mozik tanulsága leggyakrabban ugyanaz, és összefoglalható a „te is más vagy, te sem vagy más” örök igazságában – nem kivétel ez alól Duncan Tucker Transamerica című filmje sem. Az említett opusz mégsem tekinthető politikailag korrekt tucatárunak, mely nem csupán a film szellemes párbeszédekkel tarkított forgatókönyvének, de a főszerepet alakító „született feleségnek”, a színészi teljesítményéért Golden Globe-díjjal jutalmazott Felicity Huffmannak is köszönhető.

A színésznő által megformált karakter, Bree transzszexuális nő, vagyis olyan biológiai értelemben vett férfi, akit női lélekkel vert/áldott meg a sors – teljes átalakulásának épp a közepén tart: lelkileg már majdnem készen áll, a végleges korrekciós műtét, ivarszerveinek eltávolítása azonban még várat magára.

Gondos sminkelés és öltözködés, hangképzés, állandó pszichoterápia, no meg az új életre való izgatott készülődés teszik ki hős/nőnk mindennapjait, aki művelt, diplomás, életszemléletét tekintve pedig kicsit konzervatív: kifejezetten kedveli és elvárja, hogy a társkapcsolatokban minden, a hagyomány szerint a nőknek kijáró figyelmet és tiszteletet megkapjon a másik nemtől.

A múlt azonban kísért – egy szép napon kiderül, hogy ifjúsága egyetlen „leszbikus” kilengésének következményei is voltak: fia született (Kevin Zegers), aki éppen arra vár, hogy apja – tekintettel a rokoni kötelékre – kihozza a New York-i fogdából, ahová kábítószer birtoklásért és prostitúcióért került.

A mozi címe tehát kettős értelemben veendő – nem csupán Bree transzformációjára utal, de arra az Amerikát átszelő útra is, melyet az anya/apa és fia egy klasszikus filmes zsáner, a road movie keretein belül tesz meg Los Angeles felé tartva.

A film báját a lelki tapogatózás, a másik kóstolgatása, a formálódó viszony adja – a helyzet mindkét főszereplőnek új, a fiú ráadásul dezinformált, sem azzal nincs tisztában, hogy az úton mellé szegődött nő eredetileg férfi, sem pedig azzal, hogy biológiai értelemben véve az apja.

Duncan Tucker Transamericája az emberi kapcsolatok bonyolultságáról, a biztosnak hitt határok képlékeny voltáról, a sebezhetőségről, a társigényről szól, no meg azon eleget nem hangsúlyozható üzenetről, mely mindezeket közös nevezőre hozza: „te is más vagy, te sem vagy más.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8611