KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Philippe Noiret (1931–2006)

Bikácsy Gergely

 

Már régóta a nagy európai „színészbölények” közé tartozott. A francia film hatvanas évek eleji megújulásakor indult, haláláig 145 filmben játszott. Bizarr anekdota fűződött a nevéhez: a film feltalálása óta ő evett a legtöbbet szerepe szerint a mozivásznon. Agnes Varda költői kisfilmjében (La Pointe Courte) még csak uzsonnázik. Nemsokára Louis Malle-nál (Zazie a metrón) fura nagybácsi és vicces kabarétulajdonos-féle. Alig van film, melyben ne volna önálló, számára írt, neki forgatott evés-jelenete. Valamelyik jubileumára ezüst étkészletet kapott, ezt azután ő maga vitte be a forgatásokra.

Nagyvonalú, élni tudó figurákat játszott: volt valami hanyag, olykor pimasz irónia, szellemes szemtelenség minden alakításában. Ironikus komédiák rokonszenvesen tenyérbemászó himpellérjeit találták ki számára, de sohasem zárhatták skatulyába, mindig szabálytalan maradt. Csavargót, rendőrezredest, általában nagypolgárt, többször nagyhatalmú bírát játszott, a tragédiák színeit olykor pökhendi gesztusokkal villantotta fel. Roberto Enrico Bosszú című feszült kamarajátékában a vidéki kastélyát megszállva tartó és feleségét meggyilkoló SS-különítmény tiszti karát finommívű vadászfegyverével sorban „levadássza”, majd örökre elhagyja a kastélyt. Egyedi szerep volt ez, mondanánk, ha nem lett volna minden nagyon más szerepe is egyedi és utánozhatatlan. A mai magyar közönség két kései szerepére emlékezhet, a Neruda postásának olasz tengerpartra száműzött költőjére és a világsikerű Cinema Paradiso mozigépészére. A „jó embereket” is hitelesíteni tudta, de kedvvel komédiázott a Zsaroló zsaruk minden ocsmányságra kapható rendőrtisztjének bőrében is.

Utoljára hagytuk kimagaslóan legjobb filmjét és benne a maga legnagyobb alakítását. Marco Ferreri Nagy zabálását. Ebben aztán a legválasztékosabb, sőt legkéjencebb ételeket fogyaszthatta. Nevetése túl volt életen és halálon, itt igazán a szürreális tragikomikum birodalmában járt. Philippe Noiret a francia film legjobb, mára fájdalmasan halványuló hagyományait őrizte és éltette.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8840