KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jindabyne

Takács Ferenc

Jindabyne – amerikai, 2006. Rendezte: Ray Lawrence. Írta: Raymond Carver művéből Beatrix Christian. Kép: David Williamson. Zene: Paul Kelly és Dan Luscombe. Szereplők: Laura Linney (Claire), Gabriel Byrne (Stewart), Chris Haywood (Gregory), Deborrah-Lee Furness (Jude). Gyártó: April Films. Forgalmazó: Cirkofilm. Feliratos. 123 perc.

 

Négy cimbora horgászni megy, ám a régen várt expedíció kellemetlen fordulatot vesz: az idilli természeti környezetben, a pisztrángos tóban holttestre akadnak, egy meggyilkolt fiatal lány hullájára. Ám ahelyett, hogy tennék az ilyenkor automatikusan kötelezőt – mihamarább értesítenék a rendőrséget –, maradnak, a hullát damillal kikötik, nehogy elsodorja a víz, majd önfeledten átadják magukat a horgászat örömteli izgalmainak. Majd mikor végül hazatérnek, maguk sem tudják az okát és magyarázatát, miért cselekedtek így.

A történet – eredetileg az amerikai minimalista próza mesterének, Raymond Carvernek (1938–1988) az elbeszélése – Robert Altman (1925–2006) Rövidre vágvájából ismerős, a film egymásba fogazódó kis narratíváinak egyike. Ray Lawrence-nek volt bátorsága újra filmet csinálni az elbeszélésből – részben persze afféle tanítványi tisztelgésként is a mester előtt: már 2001-es Lantana című filmjéből, ebből a kiváló munkából is kiviláglott, hogy az ausztrál rendező sokat tanult Altmantól. S nem csupán technikailag (az életszerű esetlegességek részletező taglalásában és az irányított rögtönzés színészvezetési módszerében), hanem világlátás terén is: a rutinlétről, amely a külső és a belső káoszt, a mindennapi létezés dermesztő borzalmait elfojtja, s a létezést értelmes renddé hazudva vigasztalja magát, a rendező szemlátomást Altman útmutatásait követve szerezte be a maga – sajátosan és markánsan ausztrál – tapasztalatait.

A film egyébként bátran és hatásosan átírja Carvert is, Altmant is. Újraírja ausztrál kisvárosi történetté: Jindabyne-beli férjek-feleségek-gyerekek látszólag békés és normális, valójában mindenféle szörnyűséget, bevallatlan félelmeket és elgyászolatlan veszteségeket rejtő életének mikropszichológiai tanulmányává. S továbbírja: hőseit a tájba helyezi, ember és természet viszonyáról példálózik, s politika-pszichológiailag is kiegészíti az eredeti történetet, ugyanis az áldozatot nála – akinek gyilkosa, bár mindenki, a nézőt is beleértve, ismeri őt, sohasem lepleződik le – egy bennszülött-őshonos „fekete” lány, így Jindabyne fojtott feszültségeinek hevéhez a faji konfliktus is hozzáadja a maga kalóriáit.

Visszafogott, elhallgatásokkal-csendekkel dolgozó, pontos és fegyelmezett film a Jindabyne. Nyugalmas külsejének a mélyén szörnyű robbanás érik – de végül, kicsit talán váratlanul, a gyász és a megbocsátás valamiféle feloldást hoz a városka lakóinak, fehérnek-feketének egyaránt, bár nyilván nem egyformán. Jeles munka, a Lantana méltó folytatása, sorban kapja a díjakat, mint a korábbi film: rendezőjének neve immár stabilan a „kötelező” listán szerepel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8860