KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Bódy/Jeles konferencia
• (X) : Katapult Film Szinopszis-pályázat
ANTONIONI
• Kovács András Bálint: Az eltűnés mestere Antonioni és a modernitás
BULVÁRKÓRHÁZ
• Mihancsik Zsófia: Betegségügyek Beszélgetés a Sickóról
• Schubert Gusztáv: Fesd feketére! Sicko
• Barotányi Zoltán: Kórház utca Egészségügy a kereskedelmi tévékben
• Darab Zsuzsa: Vér, cukor, szex, mágia Kórházi tv-sorozatok
VÁMPIROLÓGIA
• Kovács Ilona: Árnyékvilág Kis vámpirológia
• Varga Zoltán: Búcsú a vérszopkóktól Vámpírok a modern horrorfilmben
SODERBERGH
• Pápai Zsolt: A kaméleon színe Steven Soderbergh
LYNCH
• Janisch Attila: Belvilág Birodalom Inland Empire
• Strausz László: Lynch Peaks A tévénézők lázadása
MOZIPEST
• Teszler Tamás: Kísérleti láncolat Toldi mozi
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Spanyolok a spájzban Miskolc: Cinefest
HATÁRSÁV
• Simonyi Balázs: Tíz csőre töltött 35 mm-es A Magnum és a mozi
KRITIKA
• Muhi Klára: Épphogy csak érintsd! Iszka utazása
• Báron György: Szerelem, szabadság... A Nap utcai fiúk
• Kolozsi László: Csak oda Megy a gőzős
• Baski Sándor: Ha ölni kell Flandria
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Csendkút
• Vaskó Péter: A Bourne-ultimátum
• Ádám Péter: Színes fátyol
• Géczi Zoltán: Halloween
• Csillag Márton: A másik én
• Klág Dávid: Frank & Wendy
• Tüske Zsuzsanna: 1408
• Pápai Zsolt: Agyő, nagy Ő
• Varró Attila: Invázió
DVD
• Pápai Zsolt: A forrás
• Kovács Marcell: Az idő urai
• Alföldi Nóra: A hírhedt
• Tosoki Gyula: A kolostor

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Színes fátyol

Ádám Péter

The Painted Veil – amerikai, 2006. Rendezte: John Curran. Írta: Somerset Maugham regényéből Ron Nyswaner. Kép: Stuart Drybourgh. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Naomi Watts (Kitty), Edward Norton (Walter), Liev Schrieber (Charlie), Toby Jones (Waddington). Gyártó: Emotion Pictures / Dragon Studios / Warner China Film. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 125 perc.

 

Ha nem tévedek, Simenon mellett W. Somerset Maugham regényeiből készült a legtöbb mozifilm. A legújabb Maugham-életrajz szerzője szerint mindmáig (a tévéadaptációkat nem számítva) csaknem ötvenszer vitték filmre a műveit, nem egyet kétszer-háromszor is. A mostani film az azonos című regénynek már második adaptációja: az első Richard Boleslawski összecsapott és zavaros filmje volt, Greta Garbóval a főszerepben. Akárhogyan is, ezt az 1934-es Festett fátyolt, amelynek forgatókönyve sok mindenben el is tért a regénytől, ma már csak a főszereplőért érdemes újra megnézni.

Az új változatnak tagadhatatlanok az érdemei. Sokkal átgondoltabb a cselekményvezetés, sokkal tisztábban rajzolódnak ki a történet és a szereplők körvonalai; sokkal érzékletesebb a történelmi háttér, az öntudatra ébredő kínai társadalom bonyolult világa. És ott van még – smaragdzöldjével, a sziklakúpok közt lomhán kanyargó folyóval meg az ilyen jellegű filmekben elmaradhatatlan esővel – az 1934-es változatból teljesen hiányzó kínai táj.

A fojtó családi légkörből menekülő csinos fiatal lány (Naomi Watts) rövid ismeretség után férjhez megy egy Sanghajban dolgozó kutató orvoshoz (Edward Norton), aki magával viszi Kínába. De a házasság – talán a férj gátlásossága vagy ügyetlensége miatt – balul üt ki, az unatkozó fiatal asszony egy angol diplomatával próbál vigasztalódni. Mire a férj bosszúból magával viszi az ország szívébe, ahol kolerajárvány tizedeli a lakosságot. A film két ember lassú érzelmi közeledésének lélekrajza, háttérben a kínai nacionalizmus eszmélésével és a brit gyarmatbirodalom összeomlásával.

A világos cselekményvezetés, persze, egyszerűsítés is. A gondtalan londoni társasági élet ugyanolyan kontrasztja Sanghajnak, mint az élni vágyó Kitty a görcsösen merev Walternak, mint a filmbeli kereszténység a buddhizmusnak vagy a kínai „babonák” az európai rációnak. A méltóságteljesen bonyolódó történet gyilkos erőket sejtet a látszatok mögött: mintha a két főhős sorsa, a kolerajárvány és a kínai történelem tektonikus rengései mind-mind egyetlen nagy metaforának volnának alkotó elemei. Ráadásul a film mindvégig ügyesen egyensúlyoz a giccs határán, és csak elvétve billen át (de akkor nagyon) a harsány hatáskeltés övezetébe.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9178