KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/április
KRÓNIKA
• N. N.: Urbán Mária (1954–2008)
• N. N.: A 39. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: Öt nehéz darab Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Szex, hazugság, DV Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Valóságteszt Dokumentumfilmek
• Stőhr Lóránt: Jobb közép Beszélgetés Kende Jánossal
OLASZ '68
• Bikácsy Gergely: Utópiák ellenfényben Az olasz ’68 titkai
• Barotányi Zoltán: Brigádnapló Filmek az Aldo Moro-ügyről
KOREA
• Teszár Dávid: Az elfeledett háború Korea: Észak Dél ellen
• Géczi Zoltán: Végefőcím nélkül Hollywood és Korea
• Strausz László: A nagy fehér főnök Amerikai Cézár
TIM BURTON
• Orosdy Dániel: A dilettánsok fejedelme Ed Wood
KÖNYV
• Harmat György: A zárkózott ember tangója Al Pacino
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Örülj, hogy él Életek éneke
• Harmat Eszter: Egy közeli galaxisban Lassú tükör
• Mátyás Győző: Poénvadászat Pánik
• Csillag Márton: Ezüst középszer 9 és 1/2 randi
MOZI
• Nevelős Zoltán: Út a vadonba
• Vajda Judit: A másik oldalon
• Schreiber András: Elah völgyében
• Kolozsi László: Két nap Párizsban
• Baski Sándor: Nyolc tanú
• Fekete Tamás: Az éj királyai
• Tüske Zsuzsanna: Bakancslista
• Varró Attila: A szem
• Kárpáti György: Bolondok aranya
DVD
• Pápai Zsolt: Áldozathozatal
• Klág Dávid: Az élőhalottak visszatérnek
• Kovács Marcell: Végtelen éjszaka
• Tosoki Gyula: Boszorkányt vettem feleségül

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szem

Varró Attila

The Eye – amerikai, 2008. Rendezte: David Moreau és Xavier Palud. Írta: Danny Pang, Oxide Pang és Jojo Hui forgatókönyve alapján Sebastian Gutierrez. Kép: Jeff Jur. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Jessica Alba (Sydney), Alessandro Nivola (Dr. Faulkner), Parker Posey (Helen), Rade Serbedzija (Simon). Gyártó: Paramount Vantage / Lionsgate / C/W Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 97 perc.

 

Miután a Távol-Keleten friss trenddé szerveződött kísértet-film zászlóshajóját jelentő J-Horror valamennyi sikerművét újrahasznosították (Kör, Átok, Mesgye), sőt már a középmezőnyre is ráfanyalodtak (Nem fogadott hívás), Hollywood iparosai végre kiterjesztették figyelmüket a teljes régióra. A 2008-as év egyaránt jelenti az első koreai és kínai rém-remake bemutatkozását: míg azonban a Két nővér meséje esetében bőven lehet mit rontani a finom ellipszisekre és fojtott sokk-technikára épülő mintadarabon, a hong kongi születésű Pang fivérek 2002-es Szeménél maga az alapanyag is gyengébb szövésű.

A retina-transzplantációja után holt lelkeket látó vak hegedűslány nem túlzottan eredeti alaptörténete önmagában kevés lenne a három folytatásra és számos (köztük egy indiai) újrahasznosításra: életképessége főként erős reflexivitásának köszönhető, miszerint a székébe dermedt néző másfél órán át egy olyan főhőssel azonosul, akinél a borzalom forrása a puszta látás. A két Szem azonban sem a szubjektivitásból fakadó nyitottság lehetőségével nem él (valódi szörnyeket vagy csupán rémeket lát a hősnő?), sem az észlelési anomáliára építhető gazdag suspense-lehetőségeket nem aknázza ki (lásd a Laura Mars szemei vagy a Hatodik érzék példáját): borongós-melankólikus távol-keleti tekintetével inkább a lélektani dráma felé pillog. Míg azonban a Pang fivérek meggyőzően helyezik közös nevezőre a halottlátás irracionális motívumát az elidegenedés, elmagányosodás hétköznapi életérzésével, az érdes/szikár romániai ostrom-horrorjukkal (Ők) hírnevet szerző francia rendezőpáros szolgai módon a pozitívabb szemléletű álomgyári normákhoz igazítja a feldolgozást, ami nem csak néhány életundorral teli sokkjelenettől és sivár életképtől fosztja meg közönségét, de az eredeti katarktikus tragédiájának is élét veszi a fináléban. Noha az amerikai remake a Fekete vízhez hasonlóan még így is sokat megőriz a keleti zsáner sikerét jelentő halkszavú borzalomból, a feldolgozás sem elég forráshű reprodukció, sem elég eredeti és egyéni átértelmezés ahhoz, hogy értelmet adjon elkészültének – rácáfolva az ismert tételre, miszerint több Szem többet lát.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9331