KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Dino Risi (1916–2008)
CSEH '68
• Bikácsy Gergely: Gyöngyök a mélyben Prágai tavasz
• Dániel Ferenc: Fülledt napok Cseh-magyar ’68-ban
CANNES
• Létay Vera: Szép, új világdokumentum Cannes
MARS-MISSZIÓ
• Hirsch Tibor: Sóhajok bolygója Földi Mars-utazás – 1. rész
KEN RUSSELL
• Baski Sándor: A bálványromboló tisztelet Ken Russell művészportréi
POLANSKI
• Mátyás Péter: A trubadúr halála Roman Polanski: Zsákutca
• Ardai Zoltán: Vissza a gardróbhoz Polanski démonai
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Másik Magyarország Beszélgetés Mészáros Mártával és Pataki Évával
• Gorácz Anikó: Ijesztő diagnózis Art-mozik helyzete
TELEVÍZÓ
• Liska János: Többismeretlenes egyenlet MTV – közpénzek
FESZTIVÁL
• Báron György: A köztes tér Isztambul
• Gorácz Anikó: A félhold árnyékában Harmadik világ
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Trabant Turbo Az ígéret szép szó
MOZI
• Donáth Mirjam: Mrs. Ratcliffe forradalma
• Kovács Marcell: Az esemény
• Varró Attila: Mély harapás
• Tüske Zsuzsanna: Mamma Mia
• Vajda Judit: Árnyékok
• Parádi Orsolya: Csak egy csók
• Klág Dávid: Hancock
• Alföldi Nóra: Ne szórakozz Zohannal
• Csillag Márton: Wall-E
DVD
• Kovács Marcell: Utazás Darjeelingbe
• Vajdovich Györgyi: Krrish
• Vincze Teréz: Veronika kettős élete
• Pápai Zsolt: Az asszony az asszony / Alphaville

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Wall-E

Csillag Márton

Wall-E – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Andrew Stanton. Zene: Thomas Newman. Gyártó: Pixar Animation Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronos. 98 perc.

 

A Pixar stúdió alkotói eddigi rövid pályafutásuk alatt több tárgyba öntöttek már lelket, mint egy nyugdíjazás előtt álló konyhagépszerelő, mégsem tettek szert olyan káros rutinra, mely uniformizálná teremtményeiket. A Toy Story hőseinek bemutatkozása óta ugyanis számtalan kisállat, szörnyecske, versenyautó és gépezet kapott emberi jegyeket az animációs óriás jóvoltából, de arra még nem volt példa, hogy egy kritikus vagy egy néző összekeverjen mondjuk két Pixar-szöcskét, hiszen a figurák jelleme – akár fizikai megjelenésük – egyedi és összetéveszthetetlen. A legújabb kis hős, WALL-E a huszonnyolcadik századi Föld lakója, és mint ilyen meglehetősen magányos, mivel a bolygót már 700 éve elhagyták az emberek, miután a természeti erőforrásokat maradéktalanul kiaknázták, letaroltak minden zöldet, hatalmas kupac szemetet hagyva maguk után. WALL-E számára elvileg elég lenne némi napfény a túléléshez, szemétpréselő robot lévén ugyanis napelemmel üzemel, ő azonban jóval többre vágyik: az emberi civilizáció maradékaiból személyiséget épített magának, melyet munkával és játékkal ápol, és éppen kapóra jön neki egy vegetációt kutató űrrobot érkezése, mert végre megtapasztalhatja a szerelem és a ragaszkodás érzését – igaz, barátnője kapcsolatuk nagy részét programozott kómában tölti.

A mintegy 40 perces kísérleti kaland-némafilmes felütés tájképe egyszerre szép (a végletekig kidolgozott) és ijesztő (többek között a Legenda vagyok nagyvárosát idézi); hősünk egyaránt emlékeztet E.T.-re és az Esőemberre; valamint az egész jelenetfüzérben meglepő könnyedséggel fér meg egymás mellett a slapstick, a romantika, a tudományos-fantasztikum és az akció. A felvezetés után az űrkaland már csak hab a tortán, újabb idézetek és nagyszerű ötletek tárháza, de a korábbi Pixar-kalandokhoz képest túlságosan lineáris, a csavarok helyét átveszi az egyenes vonalú izgalom, majd végül az elmaradhatatlan tanulság – ám WALL-E még így is akkorát alakít, hogy az utolsó jelenetben képes könnyet csalni a néző szemébe.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9572