KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Valami Amerika 2.

Az előző rész tartalmából

Csillag Márton

Herendi Gábor folytatásos vígjátékában az újonnan csatlakozott figurák szolgálnak meglepetéssel.

 

Az évezred elején meglepetéssikert hozó Valami Amerika már megmutatta, hogy kiszolgáltatott helyzetünkön és tudatlanságunkon úgy tudunk nevetni, hogy közben fel sem ismerjük nyomorunkat, hiszen Herendi elbeszélésében minden csillog-villog, ráadásul a humor mellett az érzelmek is felelnek azért, hogy elvonják a figyelmet a fájdalomról. Holott fájdalomra lenne ok bőven: a művészek futószalag-munkát végeznek, a pénzemberek hűtlenséggel gyarapítják vagyonukat, a tehetséges fiatalok tengődnek, a jó nők buták, az okos nők elégedetlenek, egy egyszerű szélhámos pedig mindenkit könnyedén az ujja köré csavar. Aki mindebből humort és mókát fakaszt, az jó vígjátéki szakember. Herendi Gábor márpedig lejárt szavatosságú és kifejezetten ízléstelen poénok nélkül tette széles néptömegek számára élvezhetővé a Várnai fivérek kalandját, köszönhetően technikai tudásának (videoklipes stílusjáték, biztos színészvezetés, jó arányérzék) és beszédkészségének (masszív dramaturgia, népmesei elemek, köznyelvi fordulatok). A sikerre nincsen biztos recept, ráadásul a Valami Amerika látszólag stabil szerkezetét helyenként mankókkal (zenés betétek, termékelhelyezés) kellett alátámasztani, az összetevők ismerete és gondosan kimért használata azonban biztos lépés az olajozott működés felé. Herendi és csapata úgy érezte, hét évvel az első nagy siker után készen áll egy újabb lépésre.

Az első rész álruhás szélhámosa, Alex Brubeck (Szervét Tibor) ebben a történetben is megjelenik, de itt csupán másodhegedűs a pocakos maffiózó, Bala (Csuja Imre) mellett, hiszen a történet vázát most nem a félre- és felismerések vígjátéka, hanem a Producerek című Mel Brooks-film alaphelyzete adja. Herendi és a társíró Divinyi Réka, valamint a Magyar vándorból átvándorolt Harmat Gábor egyetlen tollvonással csinált színházi embert a filmesből, akinek egy biztos bukást kell színpadra vinnie, anélkül, hogy tisztában lenne küldetése céljával. Tamás (Pindroch Csaba) tehát mit sem sejtve, családi vállalkozás keretében rendezi az East-West című zenés darabot, élve a lehetőséggel, hogy a munka kirángassa őt a Bűnös város bukása okozta mély depressziójából. Hősünk ugyanis fekete-fehér művészfilmet forgatott a lét és a bűn elviselhetetlen súlyáról, majd otthon a boltokból visszaküldött remittendából épített falat maga és neje, a szép Eszter (Ónodi Eszter) közé. Alkotói és magánéleti mélypont ez a javából, mely mindenkinek kapóra jön: Alex újra csábíthat, Tamás rendezhet, Timi (Oroszlán Szonja) szerepelhet, Ákos (Szabó Győző) csajozhat, András (Hujber Ferenc) zenét szerezhet, Bala bezsebelheti a pénzt, Herendi pedig egymásnak eresztheti a szereplőket és a történetszálakat.

Egy sikervígjáték folytatása leginkább egy közkedvelt sitcom második évadjának első epizódjához hasonlítható, hiszen nemcsak a karakterek ismertek a közönség előtt, de az is, hogy milyen szituációkban adják magukból a legjobbat, a legtöbbet. Ennek tudatában elkerülhetetlen, hogy a figurák újabb és újabb hasonló helyzetekbe kerüljenek, a közönség ugyanis erre kíváncsi. Ezért aztán a Valami Amerika 2. legizgalmasabb szereplői az új karakterek, mert ők szolgálhatnak ellenpontként a Várnai fiúk állandó ripacskodásai és Alex bárgyú jelenései mellett. Szomorú, de igaz ugyanis, hogy az első rész komoly rakétái mostanra kiégtek, mert annyira nem voltak izgalmas karakterek, hogy jellemük változatlanságában gyönyörködhessünk. Bala és pereputtya ellenben jótékony vérfrissítést jelent, a film legsikerültebb jelenetei hozzá fűződnek, fognyűvő mézeskalács-gengszter figurája helyenként abszurdba emeli a történetet. Dícséretes továbbá, hogy az alkotók a köldöknézős művészfilmek mellett az ipari parkokban előadott sufnimusicaleket is kifigurázzák, ám sajnos ők sem hagyják ki a ziccert: a középszerű színielőadást alaposan kicsinosítva dramaturgiai csúcspontként használják azt. Akárcsak a Várnai fivérek, Herendi is esendő, de a körülmények az ő malmára hajtják a vizet, és így aránylag keveset hibázik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9628