KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/szeptember
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Kovács László (1933–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: Zangezurban az idő Bodor Ádám-adaptációk
• Reményi József Tamás: A túlsó part Kamondi Zoltán: Dolina
• Kovács András Bálint: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel
• Stőhr Lóránt: Felhőjáték Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: A jó dokumentumfilm botrányos Beszélgetés Kisfaludy Andrással, Kocsis Tiborral és Vészi Jánossal
BERGMAN
• Gelencsér Gábor: Bergman rítusai Ingmar Bergman: Arc, Szűzforrás, Rítus
GRINDHOUSE
• Kovács Marcell: Jack Starlett: Verseny az ördöggel
• Géczi Zoltán: Don Edmonds: Ilsa, az SS nőstényfarkasa
• Nevelős Zoltán: Sergio Martino: Torzó
• Orosdy Dániel: Tobe Hooper: Élve elfogyasztva
• Horváth Antal Balázs: Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!
• Teszár Dávid: Yukio Noda: Zérónő: a vörös bilincsek
• Varró Attila: Henry Paris: Misty Beethoven feltárása
• Sahár Szilveszter: Szemétből katedrálist Roberto Rodriguez: Grindhouse – Terrorbolygó
ÚJ KÍNA, ÚJ MOZI
• Géczi Zoltán: Beretta-szimfóniák Hongkongi bűnügyi filmek
• Wostry Ferenc: Hongkong célkeresztben Category III
HALÁL-NAPLÓK
• Földényi F. László: A körtefa árnyékában Forgács Péter: Saját halál
• Jankovics Márton: Az utolsó pillanat Rekviemek mozgóképen
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A bűn terei Báron György: Alászállás az alvilágba – Psycho-analízis
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Elvek és társak Maár Gyula: Töredék
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Goodbye, Bafana
• Harmat György: Csapda
• Varró Attila: Hajlakk
• Sahár Szilveszter: Külvárosi rockerek
• Pápai Zsolt: Next
• Ádám Péter: Moliére
• Csillag Márton: A Simpson család
• Vajda Judit: Forró zápor
DVD
• Nevelős Zoltán: Medvebarát
• Pápai Zsolt: A manipulátor
• Kovács Marcell: A vörös kör
• Tosoki Gyula: A nap szépe

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Grindhouse

Henry Paris: Misty Beethoven feltárása

Varró Attila

Opening of Misty Beethoven, 1975

 

Az amerikai film legfontosabb pornó-auteurje, Henry Paris éppúgy a softcore erotikából váltott keményebb műfajba a 70-es évek nyitányán, miként a műveit bemutató grindhouse mozik is nagyrészt korábbi sztriptíz-színházakban vertek tanyát. Az eredetileg Radley Metzger névre hallgató rendező a Woodstock-érában míves európai koprodukcióival a szexfilm Viscontijaként vált ismertté – pár esztendővel és remekművel háta mögött azonban már közelebb járt a „tripla X-es Altman” megtisztelő címéhez.

A Misty Beethoven feltárásában minden megtalálható, ami naggyá tette Új-Hollywood elsőgenerációs szerzőit. Revizionista Pygmalion-átirata, amelyben egy pökhendi szexológus-zseni (Jamie Gillis, a hardcore-filmek Cary Grantja) pár hét alatt luxuskéjnőt farag egy húszdolláros párizsi utcalányból, a korszak fércmunkái körében oly népszerű zsánerkoktél: romantikus Hamupipőke-mese, sziporkázóan szellemes képi és nyelvi gegekkel megrakott szatíra („Az ejakuláció a nő büszkesége. – Márpedig egy nőnek néha le kell nyelnie a büszkeségét.”), mindez szabályos musical-keretbe ágyazva, ahol a táncbetétek helyét zenére komponált explicit ágyjelenetek veszik át. Paris egyfelől megőrzi Metzger-munkái irodalmi ihletét és erősen stilizált, geometrikus belső tereit (Camille 2000), ugyanakkor könnyed, improvizatív stílusával kézikamerás spontaneitást kölcsönöz csípős nyelvű szócsatának, intim hódításnak, szívszorító szakításnak vagy akár a klasszikus pornó méltán leghíresebb édeshármas-jelenetének, amelyben Misty egy felcsatolt műpénisszel anális örömöket okoz az éltes barátnőjén gimnasztikázó Hugh Heffner-alteregónak.

Noha a Misty Beethoven feltárása első blikkre leginkább az orális élvezetek himnuszának tűnik, legalább ilyen meghatározó szerepet játszik benne a szerző erőteljes vonzalma a filmes reflexiókhoz a Pigalle egyik szexmozijába helyezett expozíciózótól egészen egy lenyűgözően tükröztetett időbontásos szexjelenetig, amelyben két párhuzamos idősíkon plusz egy korábban rögzített jelmezes főpróba képsorain zajlik egyazon csábítás. Paris filmje egyszerre csatakos sexploitation, az esőköpenyes közönség My Fair Lady-je, és szubverzív, modern műfajremek telve keserű cinizmussal („Minden férfi bűzlik. – Akárcsak minden nő. Ez a természet legtökéletesebb egyensúlya”), abszurditással és absztrakciókkal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 30-31. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9683