KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/március
KRÓNIKA
• N. N.: A 40. Magyar Filmszemle díjai
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Egy slukk New York Spike Lee rebellisei
• Géczi Zoltán: Lent, a Mississippi szívében Blues és film
• Schreiber András: A bőrszín prófétája Oscar Micheaux
• Orosdy Dániel: Virgil Tibbs Amerikája Forró éjszakában
TINIFILMEK
• Hirsch Tibor: A megszelídített dúvad Tinivámpírok
• Sepsi László: Dzsihád-generáció Kamaszhorror
• Varró Attila: A kéreg alatt Coraline és a titkos ajtó
• Alföldi Nóra: Az ártatlanság kórja High School Musical
SZKRIPT-HORROR
• Kolozsi László: Hollywoodi elsősegély Lidércnyomás forgatókönyvre
• Hamar Péter: „Az isten homloka” Móricz, a forgatókönyvíró
MOZITREND
• Deák Dániel: A mozi térben él tovább
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Zsenik a ponyván
• Harmat György: A sztár ezeregy arca
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A mások pokla
• Schubert Gusztáv: Totálkár Koccanás
• Barotányi Zoltán: Ez az a sótörés? Fonyó Gergely: Made in Hungaria
• Wostry Ferenc: Szép remények Gettómilliomos
MOZI
• Nevelős Zoltán: A felolvasó
• Kolozsi László: Kilencedik mennyország
• Pápai Zsolt: Akaratlanul
• Baski Sándor: A világ nagy, és a megváltás a sarkon ólálkodik
• Schreiber András: A Baader–Menhof csoport
• Tüske Zsuzsanna: Kétely
• Margitházi Beja: Marcela
• Varró Attila: Largo Winch
• Vajda Judit: Hét élet
• Forgács Nóra Kinga: Téli utazás
• Ádám Péter: Tintaszív
DVD
• Hungler Tímea: Nosferatu/A vámpír árnyéka
• Teszár Dávid: Meghallgatás
• Pápai Zsolt: Az igazság malmai
• Alföldi Nóra: A hiba nem az ön készülékében van

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kilencedik mennyország

Kolozsi László

Wolke Neun – német. Rendezte: Andreas Dresen. Írta: Andreas Dresen, Jörg Hauschild, Conny Ziesche és Laila Stieler. Kép: Michael Hammon. Szereplők: Ursula Werner (Inge), Horst Westphal (Karl), Horst Rehberg (Werner), Steffi Kühnert (Petra). Gyártó: Peter Rommel Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 98 perc.

 

Nem az a kérdés, hogy van-e élet, hanem az, hogy van-e nemi élet hetven fölött? A Kilencedik mennyországot az különbözteti meg az átlagos, realista szerelmi háromszög-történetektől, hogy szereplői idős emberek – de ez nem mentsége. A film, eltekintve attól, hogy a színészi alakítások nem csak nagyszerűek, de felettébb merészek is, közepes (vagy inkább rosszabb) melodráma. A testek változásairól, az idő testen hagyott jeleiről nem csak durvább, de jobb filmek is születtek már.

A Kilencedik mennyország szereplői egyáltalán nem csúnyák, meztelenségük, szeretkezéseik egyáltalán nem taszítóak: gerontofíliával megvert személyeknek bátran ajánlható a mű (szemben Reygadas Japánjával). Ezért is, sőt éppen ezért tehető fel a kérdés: nem öncélú-e képsorain a szexualitás, nem szellemetlen provokációról, urambocsá nézőcsalogató fogásról van szó, akad-e mentsége a vádak alól Andreas Dresen rendezőnek? Mentség lehet pédául néhány valóban emberi és drámai pillanat. Előfordul ilyen: a szeretők meztelen fürdőzése (a nudizmus köztudottan népszerű Németországban) és szeretkezés utáni viháncolása – ekkor derül ki végre: a kor nem számít. Mert ez, egyedül ez a gondolat, hogy ezek az emberek közel vagy túl a hetvenen ugyanúgy élnek, éreznek, ugyanolyan meredek helyzetekbe kerülnek, mint a harmincasok - indokolná csak a nyers jeleneteket, a tobzódást a meztelenségben. De annak az őszinte megmutatásához, hogy hetven felett sem omlik szét, mint a homokpogácsa, a vágy, egy Nádas Péter bátorsága és tehetsége kellene. Mert így hiába a realista forma, a megrázó alakítások, a sok erény alig látszik amiatt, hogy az említett fontos kérdésre – marketing-szempontokon kívül van-e értelme megmutatni, hogyan maszturbál egy idős hölgy – sajnos tagadó a válasz. Így hát már arról is felesleges vitatkozni, motiváltak-e szereplők, indokolttá tette-e Andreas Dresen a főhősnő félrelépést. A válasz egyébként ez esetben is sajnossal kezdődik. 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9703